„Az iskolákban nincs szexuális felvilágosítás, a pornó tölti be ennek a helyét.” A COMMA alapítójával beszélgettünk

Beatrice Anne-Mary Svédországból érkezett Kolozsvárra tanulni, ahol szembesült azzal, hogy a városban (és egyben az országban) nincs olyan szervezet, amely a szexuális erőszak túlélőinek nyújtana praktikus és/vagy morális segítséget. A svéd diák, aki idéntől már diplomás orvos, 2017-ben, pár külföldi társával alapította meg a COMMA szervezetet, amelynek a túlélők segítésén túl az is célja, hogy szexuális felvilágosítást nyújtson iskolások számára, valamint az egészséges párkapcsolatokról, nemi egyenlőségről és az abúzust övező jogi-pszichológiai vonatkozásokról kezdeményezzen párbeszédet.

A két éve alakult civil szervezet idén novemberben nyitja meg kibővült székhelyét, ahol szakemberek és önkéntesek segítségével nyújtanak majd támaszt azoknak, akik bármiféle szexuális erőszak elszenvedői voltak.  A svéd orvos családja védelmének érdekében nem használja családnevét, ugyanis munkája révén több fenyegetést is kapott már. Beatrice Anne-Mary-vel a COMMA működéséről, a szervezet célkitűzéseiről és terveiről, a nemi erőszakról és a helyi viszonyulásokról beszélgettünk.

Hogyan és milyen megfontolásból indult a COMMA?

Beatrice Anne-Mary: Amikor ide érkeztem, Romániában nem volt egyetlen olyan civil szervezet sem, amely kifejezetten a szexuális erőszakra szakosodott volna. Svédországban rengeteg központ foglalkozik a nők segítésével (nagyjából 10 millióan lakják az országot, és kb. 100 ilyen központunk van), számomra tehát, hogy őszinte legyek, sokkoló volt, hogy egy húszmilliós országban egy ilyen szervezet sincs. Elvégeztem a kutatómunkát, és azt mondtam, oké, megcsinálom én. Mert hiszek abban, hogy be kell avatkozni, még mielőtt valami történne veled (Beatrice Anne-Mary saját elmondása szerint nem nemi erőszak túlélője – szerk. megj.). Utánajártam, hogy mivel foglalkoznak a romániai civil szervezetek. Kapcsolatba léptem jóformán az összes olyan szervezettel, amely az emberi jogokra és a női jogokra szakosodott, mert nem akartam valami olyat csinálni, amivel már mások foglalkoztak. 2017 októberében megalapítottam a COMMA-t, és az első önkéntesek is csatlakoztak.

Mi a COMMA fő szakterülete?

B. A-M.: A szexuális erőszak. A cél az volt, hogy létrehozzunk egy központot, amellyel megelőzhető  a szexuális erőszak. Három pilléren állunk: a szexuális erőszak segélyközpont működtetése, a szexuális nevelés, amely során az egészséges kapcsolatokról tanítunk (az önmagaddal, a barátaiddal és a partnerrel való kapcsolatok tükrében) és a felnőtteknek szóló tudatosítás, amely során különböző témákról beszélgetünk. Alapvetően az a célunk, hogy kritikai gondolkodással beszélgessünk ezekről a témákról.

Hogyan működik a segélycsoport?

B. A-M.: A csoportot két éve indítottunk, és eddig egy pszichológus és egy COMMA-önkéntes segítségével működött. Idén viszont bővülünk, és a központunkban pszichológusok, két nővér, két nőgyógyász és egy ügyvéd fog dolgozni. „Támogató barátok” is lesznek a csoportban, akik az önkéntesek közül kerülnek ki, javarészt a kolozsvári egyetem pszichológia karáról. Amikor egy nő megkeres minket, függetlenül attól, hogy egy napja vagy tíz éve szenvedett el erőszakot, ezzel a támogató baráttal fog először találkozni, aki felvilágosítja a jogairól, a szolgáltatásainkról, elmegy vele a rendőrségre, ha akarja, vagy az orvoshoz, vagy egyszerűen mellette áll ebben a helyzetben.

Milyen nyelven folyik a projekt?

B. A-M.: Külföldiekkel kezdtünk, mert őket ismertem, de változott a bizottság, és most csak én vagyok már külföldi. Az alelnökünk magyar, a titkárunk román, az önkéntescsapat pedig románokból és magyarokból áll.

Az elmúlt évek tapasztalatára visszatekintve, hogy látod, milyen a helyiek hozzáállása, mentalitása a nemi erőszakot illetően?

B. A-M.: Sokan azt hiszik, hogy eltúlozzuk a problémát, ami valójában nem is létezik. Van egy statisztikai probléma is, ugyanis Románia Európában az utolsó előtti helyen áll a bejelentett szexuális bántalmazásokat illetően – ami nem azt jelenti, hogy nem létezik bántalmazás, hanem hogy sokkal kevesebb nő tesz feljelentést. Svédország az első helyen állt… Sokan azt hiszik, tehát, hogy nincs valós probléma. Azt is halljuk, hogy a nők hazudnak, hogy figyelemben részesüljenek. Még egyetemi közegben is találkoztunk olyan szakemberekkel, akik azt hiszik, hogy a nők pénzért vagy figyelemért tesznek feljelentést. Ez téves! Azon nők aránya, akik esetleg hamis feljelentést tesznek, 5-8% körül mozog, pont ahányan hamisan jelentenek be például autólopást. Értelmetlen erre az elenyésző százalékra figyelni, amikor a maradék viszont igazat mond. Egy másik probléma az, hogy sok ember azt hiszi, hogy a szexuális bántalmazás erőszakos, miközben a támadások mindössze 10%-a az. A nők 90%-ának tehát nem lesznek testi sérülései, zúzódásai, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell hinnünk nekik. És a bántalmazottak 75%-a ismeri a bántalmazót, ami tovább nehezíti a hihetőséget.

A nők jogaiért szervezett kolozsvári felvonulás
A nők jogaiért szervezett kolozsvári felvonulás
A felvilágosító eseményeket, műhelymunkákat hogyan fogadják az emberek?

B. A-M.: Attól függ, hova megyünk. Beszélgettünk pszichológia szakos hallgatókkal, ügyvédekkel – változó. Az ő szakterületükre próbálunk fókuszálni, hogy tudják, mi a szerepük. Általános dolgokról beszélgetünk, például hogy jogi értelemben mi számít erőszaknak Romániában, hogy milyen pszichológiai hatása van az erőszaknak, vagy arról, hogy a nők miért nem tesznek feljelentést. Sok kérdést kapunk, mert alig hiszik el, hogy [a szexuális erőszak] ilyen hatalmas probléma. Legfontosabb szerepünk az, hogy párbeszédet kezdeményezzünk. Olyan kevesen jelentenek be erőszakot, hogy egy rendőr akár egy egész évet ledolgozhat úgy, hogy nem szembesül hasonló üggyel. Elvárjuk tőlük, hogy tudják azt, amit senki nem tanított meg nekik. A rendőröknek ugyanolyan tévhiteik vannak, mint mindenki másnak. Azt mondták nekem, hogy Kolozsváron évente 5-8 nő jelent be erőszakot – elképzelheted, hány rendőrnek van tapasztalata. Találkoznak valakivel [aki szexuális bántalmazást szenvedett el], és nem tudják, mit csináljanak. És ez a bináris rendszer, amelyben ártatlan vagy, amíg be nem bizonyítják a bűnösségedet, nem kedvez a nőknek: a nő ugyanis be kell bizonyítsa saját ártatlanságát, mert mindketten [ő és az elkövető] nem lehetnek egyszerre ártatlanok.

Mi számít szexuális erőszaknak?

B. A-M.: Főként a behatolással történő nemi erőszak. Ez 8-ból 1 nővel történik meg, a szexuális bántalmazás 4-ből 1 nővel. A szexuális bántalmazás magában foglalja a beleegyezés nélküli érintést, csókot, a vetkőzést és a meztelen fotók küldését is. Sok minden tartozik a szexuális bántalmazás kategóriájába: például a bosszúpornó jelensége, amelynek pszichológiai hatása van, és a szexuális egészségre káros. Ez viszonylag új Romániában. A legalacsonyabb a bejelentett házastársi erőszakesetek aránya, mert itt még nehezebb bebizonyítani, hogy erőszak történt. Természetes ugyanis, hogy közösülsz a férjeddel, természetes, hogy megtalálható benned az ő DNS-e, hogyan tudod hát bebizonyítani, hogy erőszak történt?

A mi szemszögünkből nézve nem minden erőszak rossz szándékú. Félreinformálás történt ezt illetően, és ezért van az, hogy egyes országok, például Északon, bevezettek egy új terminust, amit “véletlenszerű nemi erőszaknak” fordíthatnánk (accidental sexual assault). Ezzel azt ismerik el, hogy a férfi nem szándékosan vagy tervezetten követte el az erőszakot, hanem nem tudta megfelelően leolvasni a jeleket. Sok nő ilyen esetben lefagy, amit valóban nehezen lehet leolvasni. Nem hasonlítható egy ilyen eset például ahhoz, amikor valakit letámadnak az utcán. Szerintem egészséges ez a megkülönböztetés. Meg kell tanulunk, nők és férfiak, a kommunikációs folyamatot. Mivel azonban az iskolákban nincs szexuális felvilágosítás és a pornó tölti be ennek a helyét, olyan az egész, mintha egy akciófilmet néznék és azt feltételeznénk, hogy ilyen az élet.

Attól tartok, hogy egyelőre nincs is rálátásunk arra, hogy milyen társadalmi kihatása lesz annak, hogy a fiatalabb generációk igen korán találkoznak a pornográfiával.

B. A-M.: Az a probléma, hogy a pornó rengeteget változott az évek során – sokkal durvább, mint valaha. Az előző generációk csak idősebb korban jutottak pornográf anyagokhoz, most pedig mindenhol ott van. Ha a gyerekek nem is keresnek rá, felbukkan reklámként: egy hatalmas bizniszről beszélünk. Sok szülő nem tudja, hogy levédheti a gyerekek telefonját, tabletjét… A pornóról való nem beszélés több kárt okoz, mintha beszélnénk róla. A szülőknek követelniük kellene, hogy legyen szexuális oktatás, szexuális felvilágosítás az iskolákban, mert itt a gyerekek védelmezéséről van szó. Romániában naponta megerőszakolnak egy gyereket. A szexuális felvilágosítás révén eszközöket kapnának arra, hogy megvédjék magukat. Csak azért, mert nem beszélünk valamiről, nem jelenti azt, hogy nincs. Mindenről beszélünk, csak a szexről nem.

Ami a felnőtt kapcsolatokat illeti: hol végződnek az egészséges kapcsolatok, és hol kezdődik az erőszak?

B. A-M.: Szerte a világon az a tévhit, hogy a szex a férfié, hogy a férfinak szüksége van a szexre. Erőszakügyekben is olyan érvekkel találkozunk, hogy a férfi elveszítette a kontrollt, nem tudta visszafogni magát. Történeteket találnak ki, hogy a férfi egyedülálló volt, nem talált magának nőt, és ezért tette – mintha ez elfogadható indok lenne arra, hogy neki szexelnie kellett valakivel. Ez nagyon káros, mivel nők és férfiak egyaránt szexuális lények. A férfi vissza tudja fogni magát, és a nő nem tartozik neki szexszel. Romániában, de Európának ezen a részén is az a felfogás elfogadott, hogy a kapcsolatokban és főleg házasságon belül,  hogyha valakivel együtt vagy, tartozol neki a szexszel: ez hitvesi kötelességeid közé tartozik. Ilyen esetekben nagyon nehéz megállapítani, hogy volt-e beleegyezés vagy sem. A másik probléma, hogy a lányok és nők tovább is “erkölcstelennek” vannak bélyegezve, ha több partnerük van, vagy megerőszakolták őket, férfiként viszont nem ér ugyanez a vád. Volt egy esetünk, ahol a nőt, akit segítettünk, megerőszakolták, és ennek következtében a családja nem akart asztalhoz ülni vele utána.

Hatalmas különbség van a durva szex és az erőszak között. A durva szex konszenzuális, mindkét partner beleegyezett. Bármi, amibe mindkét partner beleegyezett, függetlenül attól, hogy a külvilág durvának, veszélyesnek vagy fájdalmasnak könyveli el, konszenzuális nemi közösülésnek számít.

Olyan, mintha a nemi aktus kevésbé lenne intim, mint a róla való beszéd. Vagyis: rendjén van, hogy szexeljünk, amíg nem beszélünk róla, mert akkor kínos lesz. Azonban úgy gondolom, hogy egy egészséges kapcsolatnak az is része, hogy előtte megbeszélünk dolgokat, különösen, ha új partnerrel vagyunk. Amikor valami újjal próbálkozol, nagyon fontos a kommunikáció. A pornóban azonban nincsenek meg ezek a lépések, a beszélgetés, az előjáték. Ezeket tanítani kell. Az az általános álláspontom, hogy ha nem vagy kész arra, hogy beszélj a szexről, nem vagy elég idős, hogy szexelj.

Mit gondolsz a prostitúció romániai helyzetéről?

B. A-M.: Számomra furcsa volt, hogy Romániában illegális a prostitúció, mégis minden városban mindenki tudja, hogy melyik utcában vannak a szexmunkások. A nőket általában kényszerítik a prostitúcióra. Mi a teendő, ha nőként elmennél a rendőrségre, de nem teheted, mert te vagy az, aki bűncselekményt követ el? A körülmények kényszeríthetnek arra, hogy szexet árulj, de nem vagy arra kényszerítve, hogy szexet vásárolj. A COMMA álláspontja az, hogy Románia nem áll készen arra, hogy törvényessé tegye a szexmunkát, inkább azt kellene megváltoztatni, hogy kit bírságolnak meg.

Mik a terveitek a COMMA-nál?

B. A-M.: Novemberben megnyitjuk a központot. Nyitva lesz bárki számára, akinek segítségre van szüksége. Az, hogy mi történik azután, az egyéntől függ: nem kell valamit tennie. Ha akar, elmehet egyéni terápiára, vagy a segélycsoporthoz, de kihagyhatja pl. az orvost… A csapatba mindenkit várunk, aki szívesen csatlakozna az ügyhöz. Most Kolozsváron nyitjuk meg az első központot, és reméljük, hogy a következő években folyamatosan terjeszkedhetünk majd.

Nyitókép: Beatrice Anne-Mary egy kolozsvári tüntetésen. Fotó: Facebook / Svédország Bukaresti Nagykövete

Comments