Vörösmarty Mihaela: Tünde és Csongor
Gyakoriak a párkapcsolatokkal összefüggésbe hozható, elfogadhatatlan erőszakos cselekmények – legutóbb a szemeit vájta ki volt partnerének egy elkövető.
Olvassunk bele egy klasszikusunkba, hisz a magyar irodalomtörténet e kanonizált műve biztosan szelídebb bánásmódra buzdít…
(A rovat hagyományának megfelelően a női és férfi szereplők neveit felcseréltük.)
… Balga:
Itt nekem nejem maradt,
Akit Böskének neveznek.
Olyan isten-verte had
Nincs talán a fél világon.
Szomja, éhe mondhatatlan.
…
S úrfi, lásd, hogy e gonosz csont
Első nap már verni kezdett,
És ijeszte, hogy megesz, ha
Enni nem hozok neki.
…
Ilma Jaj! az ágon fennakadtam.
Tünde S most mi hord itt?
Ilma Leszakadtam,
Mert a madzag gyenge volt.
Tünde Hah! tehát ágról szakadt.
Szólj, ki vagy?
Ilma … de halld tovább.
Udvarodnál egy fiú volt,
Balga néven, akit ösmersz;
Ezt én eljegyeztem immár,
S most egyszerre szárnya nőtt,
Mint az ájtatos közönség
A faképnél a papot,
Itt felejtett, itt hagyott.
Tünde S a düh gatyamadzagával
Hogy nyakon kötötted a bút,
Mind ezért volt?
Ilma Mind ezért.
Tünde S a düh meztelen maradt.
Ilma Úgy, s a madzag elszakadt. …
Tünde Szólj, hová vagy elmenendő?
Ilma Balga nyomdokát csapászom,
S felkötöm, ha megtalálom,
Ő, tudom, le nem szakad.
…
Balga Mit parancsolsz, Csongor úrfi?
Csongor Tedd, hogy félremenjen innen,
Mert különben itt veszünk.
Balga Megcsipem, hogy vére csordúl.
És tudom, hogy visszafordúl.
Ilma Jaj, mi szörnyü tíz köröm,
A boszorkány körmök ilyek.
…
Balga
Lenéz a kútba. … Ilma lelkem,
Hát te vagy, te oly alant?
Mit csinálsz ott a hüvösben,
Mit csinálsz ott, gyönyörű?
Jer föl, égek, olvadok,
Mint a gyenge vaj vagyok.
Oh! a lelkem hogy szeret,
Csókot kér, nem kenyeret;
Jőj; ha nem jösz, én megyek le,
S ott találom enyhemet. …
A kúthoz lép. Ilma lelkem, egy pogácsa
Van zsebemben, nézd, galambom,
Azt is itt hagyom neked.
…
Ilma Szegény fejem!
Nem süt nekem már Balga lágy cipót,
És nem vet ágyat nap leszálltakor;
Inséggel, amint kezdtük, hagyjuk el,
S mi a futások vége? Döghalál. El.
…
Ilma Balgát hurcolva jő.
Ilma Hát hitetlen álnok férfi,
Igy kell futnod a világon,
Mintha nejed már nem élne?
Hányszor éhezém miattad,
Hány ezerszer szomjuhoztam,
Korhely, hitszegő teremtmény!
És te – ördög tudja jobban –
Addig merre sátoroztál,
Hol nevettél, hol mulattál?
Özvegyember képeiben
Így kell csalnod a világot?
Állj meg, s valld ki bűnödet,
Vagy tudom, hogy addig ütlek,
Mig gombóccá változol.
Csongor Mely időtlen szóvitály ez?
Balga Ah! segíts meg; a kegyetlen
Ilma megjött, és veréssel,
S szidalommal üdvözöl.
Csongor Ilmához Vakmerő! bocsásd el őt.
Ilma elbocsátja Balgát. Ím, kegyelmes Csongor úrfi –
Csongor És te, Balga, mit határzál?
Válassz közte és közöttem,
Mondd el: mégy-e, vagy maradsz?
Balga szünet után. Jobb szeretném mind a kettőt:
Menni is, maradni is.
Csongor Úgy legyen hát. Most vonúlj el,
Légy hatalmas nejeden,
S büntetésűl addig hízlald,
Míg mozogni s enni tud. …
Balga Jer, te gyilkos.
Ilma Oh, te méz!
Balga Most az egyszer megbocsátok,
S elfelejtem a pofont.
Ilma
megöleli. Oh, te drága oldalcsont.
Mindketten el.
