Karácsony előtt néhány nappal Budapesten bemutatták Betty Friedan A nőiesség kultusza című könyvét. A kötetről Pető Andrea, egyetemi tanár, a társadalmi nemek történetének kutatója így írt: „Régi adósság ennek a 20. század politikáját meghatározó könyvnek a magyar kiadása, mely nevet adott a problémának, aminek addig nem volt neve, hogy a nők fizetetlen érzelmi és gazdasági munkáján mások gazdagodnak. A történelem keserű fintora, hogy mikor a könyve megjelent, az akkori Magyarországon megvalósult szocializmusban működött mindaz, amiért az USA-ban harcolt (egyenlő munkáért egyenlő bér, reproduktív jogok és államilag finanszírozott gyermekellátás, de nem a védelem a nők elleni erőszak ellen), a mai Magyarországon aktuálisabb, mint valaha.”

A könyv fordítóját, Szirmai Pannit kérdeztük.

Hogy született meg az ötlet, hogy ezt a könyvet lefordítsa?

– A Mrs. America című filmsorozatot néztem, amely a 1970-es években játszódik és a feminizmus egy fontos szakaszáról szól, ott került szóba Betty Friedan könyve. Meglepődtem, hogy nem olvastam erről magyarul, s utánanézve megdöbbentem, hogy nincs lefordítva magyar nyelvre. A nőiesség kultusza fontos könyv, nem csak feminista szempontból, hanem a kor társadalmának megértéséhez is kulcsfontosságú. Elengedhetetlennek tartottam, hogy a könyv elérhető legyen magyarul is, mert annak ellenére, hogy viszonylag régen íródott, sajnos ma is nagyon aktuális.

Pályáztam a fordítási projekttel a PIM Babits Mihály műfordítói ösztöndíjra 2020-ban, de nem kaptam meg. Megkeresésemre a Noran Libro Kiadótól Kőrössi P. József jelezte, hogy őket érdekelné a magyar kiadás, utánajártak a szerzői jogoknak, megkötöttük a szerződést, és elkezdtem a fordítást. A munka mintegy 10 hónap volt, kisgyerek mellett kihívás a szellemi munkavégzés, éjszaka jobban tudtam dolgozni. A pandémia és a papírválság miatt kérdéses volt a könyv megjelenése, de végül sikerült kiadni.

Miért aktuális magyar nyelvterületen az Amerikában közel 60 éve megjelent könyv?

Friedan műve elsősorban az akkori Amerika problémáira reflektált, de a mai napig fontos meglátásai vannak egy sok nőt érintő jelenségről. A háziasszony szerepbe kényszerült, középosztálybeli nők helyzetét vizsgálja, mi vezet ahhoz, hogy boldogtalanok, frusztráltak lesznek? Ez a kérdéskör most is aktuális, mert a nők társadalmi megítélése egyáltalán nem rózsás Magyarországon, a helyzet bizonyos értelemben hasonló. A nőket ma idealizált „konzervatív-keresztény” kontextusban értelmezik, ahol az a feladatuk, hogy szüljenek, gondoskodjanak a gyerekről, a tökéletes feleség szerepében tündököljenek. A társadalom komoly elvárásokat támaszt a nők felé, az üzenve, hogy egy nőnek csak akkor lehet kiteljesedett élete, akkor lehet „igazi nő”, ha sokgyerekes anya, gondos-szorgalmas háziasszony: „három gyerek, három szoba, négy kerék,”. Ez a káros jelenség nem csak a nőknek, hanem a társadalom egészére nézve is ártalmas, hiszen az anyaszerepen keresztül a gyerekek nevelését is befolyásolja, illetve elhibázott elvárásokat támaszt és ad tovább.
A magyar kiadás borítóját Szabó Imola Julianna tervezte, az itt megjelenő szimbólumok is a láthatatlan munkát jelentő sokrétű feladatkört jelenítik meg.

A szorgalmas háziasszony, a gondos anya, a férjét kiszolgáló feleség: valóban olyan szerepek, amelyek a magyar politikában és közbeszédben hangsúlyosan előtérben vannak – s nem csak Magyarországon, hanem Erdélyben is. Betty Friedan értett a pszichológiához, a jelenség leírásában használta is.

Betty Fiedan pszichológia szakot végzett a nőknek fenntartott Smith College-ban, de tanulmányait később nem folytatta, mert – klasszikus eset – férjhez ment, gyerekeket szült. A felvázolt jelenséget hosszasan tanulmányozta pszichológiai szempontból is: 1957-ben, a tizenöt éves évfolyamtalálkozón interjúkat készített korábbi hallgatótársaival, és akkori hallgatókkal is a Smith-en az egyetem utáni (várható) előmenetelükről. Ebből a felmérésből bontakozott ki egy nagyobb tanulmány, amiből végül (több kiadói elutasítás után) A nőiesség kultusza című könyvként jelent meg 1963-ban.

Freud pszichoanalízise és annak bírálata kulcsfontosságú a kötetben: Friedan álláspontja szerint Freud káros női szerepmintát dolgozott ki, ami sok szempontból hozzájárult ahhoz, hogy kialakuljon az idealizált, sematikus háziasszony alakja. Eszerint a nőnek az a jó, ha föladja magát a férje és a gyerekei érekében, az élete teljesen feloldódik ebben a szerepben, azaz valójában mások életét éli. Belátható, hogy ennek súlyos pszichológiai hatásai vannak, még ha nem is tudatosak. Erről egy külön fejezetet szánt a könyvben, amit értelemszerűen a mai kutatási eredményekkel tovább lehet árnyalni. (Szerk. Megjegyz.: Erről a vonatkozásról lást a Qubit tudósítását a könyvbemutatóról.)

Az eredeti cím – The Feminine Mystique – kissé más elvárásokat ébreszt, mint a magyar „nőiesség kultusza”. Miért és micsoda ez a kultusz?

– Fordítás közben a munkacím még „A misztikus nőiség” volt. Sokat gondolkodtunk, hogy mi legyen a címmel, mert a „misztikus nőiesség” a magyar nyelven okkult, ezoterikus vonatkozást hordoz, ami teljesen félrevinné az olvasót.

A könyv szaklektorálását Juhász Borbála, nőtörténész, genderszakértő vállalta, aki nagyon komoly lábjegyzetekkel és előszóval látta el a művet, ami így teljes áttekintést nyújt a feminizmus történetéről, kontextualizálja a könyvet. Juhász Borbála javasolta „A nőiesség kultusza” címet, ami adekvátabb.

Ez a kultusz abban áll, ahogyan a nőt, mint a családban és háztartásban feloldódott és ezáltal kiteljesedett anyaként fogjuk fel. A „nőiesség” szó fontos: azt jelképezi, ahogy elképzeljük a nőt a gyönyörű rakott szoknyában, a vasalt ruhák gőze, a frissen sült sütemények, a boldog és jólnevelt gyerekei, és megelégedett férje környezetében. Ilyen és ehhez hasonló szimbolikus mozzanatokban ragadható meg ez a kultusz, ami eltúlzott, idealizált, hamis képet alkot a nőről és súlyos elvárásokkal terheli.

Emellett a cím felidézheti az olvasóban Naomi Wolf A szépség kultusza című kötetét, amelyben a mai szépségkultusz nőkre gyakorolt elnyomó hatását tárgyalja (a kötet 1999-ben jelent meg magyarul Follárdt Natália fordításában).

Ez a kultusz a második világháború Amerikájában a „baby boom” korszakával esett egybe. Ma térségünkben egy konzervatív vonal ideológiájaként jelenik meg, ami a demográfiai problémák biopolitikai megoldására használná, egyféle nacionalista vagy etnicista mázzal: a magyar nőknek elég gyereket kell szülniük, hiszen a tét a magyar nemzet léte.

– Sőt, Amerikában akkor nem három gyerek volt az idealizált legyártandó gyerekszám, mint most a magyar elvárások szerint, hanem négy-öt-hat gyerek. Ami még inkább indokolta, hogy a nők otthon maradjanak és ne is foglalkozzanak semmi mással. Az otthonába sok gyerekkel bezárt nő izolált, zárt világba került – aminek kontextust adott a kertvárosi életmód, és az „amerikai álom”, amit filmekből, könyekből ismerhetünk. Egyébként a könyvben megjelenő háziasszonyok világképének beszűkülését médiafogyasztási szokásaik is befolyásolták. A nekik szóló műsorok, újságok mind a női magazinok „lebutított” világképén belül működtek, háztartási, gyereknevelési, szépségápolási kérdésekről számoltak be, nem a világpolitikáról vagy társadalmi problémákról.

Ma a térségünkben is megtalálható ez a mintázat a városokból az agglomerációba kiköltöző jómódú középosztálybeli családok esetében: jó levegő, pázsit, családi autó, apa, anya, három gyerek. A mai családtámogatási rendszernek ez a kör a célcsoportja. Árulkodó, hogy nem a szegényebb, sokgyerekes családok támogatása a cél, akik amúgy sokkal inkább rászorulnának.

A jómódú középosztály felkarolása összefügg egy fogyasztói réteg kialakításával, amiben szerepe van a médiának és a technikai fejlődésnek, a háztartás gépesítésének.

– Ez is egy fontos témája a könyvnek, ami reklámpszichológiai szempontból is megközelíthető. A kérdés az, hogy mekkora vásárlóereje van egy otthonülő háziasszonynak. S mint kiderült, ennek a célcsoprtnak óriási piaci és reklámipari jelentősége van. Egész iparágak épülnek arra, hogy milyen termékekkel lehet megcélozni a háziasszonyt, milyen eszközöket használ, fogyaszt, milyen tárgyakkal veszi körül magát, a konyhai kisgépektől egész a lakberendezésig.

A médiában megjelenő reklámok szerint egyrészt a nő akkor jó háziasszony, családanya, ha megvásárolja a számára kitalált termékeket. Másrészt akkor jó háziasszony, ha saját kezével dolgozik, fölkel reggel hatkor, mindenkiről gondoskodik, az összes fogást elkészíti, puccba vágja a lakást, maga varrja a gyerekek ruháit. Ez a látszólagos ellentmondás úgy oldódik fel, hogy úgy főz, hogy megvásárolja a különböző sütiporokat, amihez csak a vizet kell hozzáadni; úgy varr, hogy megveszi a legmodernebb varrógépet; automata mosógéppel mos, és így tovább.

A fogyasztó háziasszony azért a „jó háziasszony”, mert saját munkáját és életét adja bele a családba, de olyan eszközökkel, amelyek időt spórolnak számára – az így felszabadult időt pedig szintén a családra fordíthatja. Ezeket a termékeket célzottan úgy alkották meg, hogy a kultikus női szerep miatt kialakult frusztrációira rezonáljanak. Kutatások igazolták, hogy ha háromféle takarítógép közül kell választania, akkor a háziasszony azt választja, amelyik használata a legtöbb időt és energiát igényli, nem azt, ami automatikusan dolgozik. A háziasszonyi szereppel teljesen kiüresedett élet jár, ezt úgy „töltheti meg tartalommal”, ha örömet szerez a családnak a munkájával, a gondoskodásával.

Maga a bevásárlás is egy ilyen feladattá vált: kell egy autó, amivel bemegy a nagy bevásárlóközpontba, és bevásárol a családja számára – sokszor ez az egyetlen „kimenője” otthonról. Ennek erős szimbolikus jelentősége van, mert ez által igazolódik, hogy „igazi nő”, aki mindent megtesz a családjáért. Emellett a média reprezentációjában megjelenik a tökéletes ház, a kényelmes otthon idealizálása, aminek az alapja a vezető-szervező háziasszony. A nő mást nem nagyon vezethet, csak az autóját meg a háztartást, mert nincs saját élete.

Itt a reproduktív munka kiszervezéséről is szó van.

– Sőt, nem csak a háztartásban elvégzett folyamatosan újratermelődő munka, takarítás, mosogatás, főzés, nem is csak a gyerekek nevelése tartozik ide, hanem az érzelmi munka is, ami valóban láthatatlan munka. Ez azt jelenti, hogy munka észben tartani a gyerekek tevékenységeivel kapcsolatos határidőket, megszervezni az ünnepeket, számon tartani kinek mikor van születésnapja, mikor kell az autót szervizelni, befizetni a biztosítást, és így tovább. Ezek olyan feladatok, ami a szellemi tevékenységektől vesz el időt és olyan energiákat köt le, amit másra is lehetne fordítani, ha ez nem a „nő dolga” lenne. Emellett a gondoskodási munkák, gyereknevelés, idős gondozás, betegápolás, aminek jelentős részét szintén a nők végzik a családban. Ezekből a munkákból ma a családban élő férfiak alig veszik ki a részüket, bár talán ma kicsit jobb a helyzet, mint az 1960-as évek Amerikájában.

Betty Friedant sok bírálat érte, mert egy szűkebb, behatároltabb problémával foglalkozott – ami a fehér középosztálybeli nő sajátja – és egyáltalán nem foglalkozott például az interszekcionális kérdésekkel.

– A könyv megjelenése után nagyon sok kritika megjegyezte ezt, mert valóban egy szűkebb szeletét képviselte a feminizmusnak, nem foglalkozott például a harlemi gettóban élő fekete nők helyzetével, akik teljesen más jellegű kihívásokkal találkoztak. A Smith College, ahol tanult, elsősorban középosztálybeli nőknek fenntartott intézmény volt. Így a horizontjából kimaradt a mélyszegénységben élő nő helyzete, de a fekete, vagy a más szexuális orientációjú nők problémái is. bell hooks, a közelmúltban elhunyt fekete amerikai feminista aktivista volt Friedan egyik legélesebb bírálója, szerinte A nőiesség kultusza bár korszakos mű, de egyenesen rasszista, homofób és egyetlen társadalmi osztályra szorítkozik.
Friedan álláspontja a nőjogi aktivizmusról az volt, ezek nem kellene összekeveredjenek, szerinte például a leszbikus nők helyzetének javítása nem tartozik a feminista törekvésekhez. Ez a nézőpont nagy vitákat kavart az aktivista csoportok között és ma is érzékeny pontnak számít.

A feminista mozgalmaknak is sok árnyalata és iránya volt és van, sok szárny vitatkozott Amerikában is. Friedan jogosan bírálható azzal, hogy nem volt eléggé inkluzív, de a könyve érvényes kérdéseket feszeget, így is történelmi jelentőségű, illetve nyilvánvaló, hogy nem lehetett minden tényezőt belevenni.

Másrészt több vonatkozás is van, amit a mai tudomány álláspontja megkérdőjelezett vagy megcáfolt azóta, például, hogy a frusztrált háziasszonyok fiúgyerekei nagyobb arányban válnak homoszexuálissá, mert az elnyomó frusztrált anya miatt meggyűlölik a női nemet, és inkább a férfiak felé fordulnak. Ma tudjuk, hogy ez egy alaptalan és érvénytelen érvelés, a szexuális orientációnak ehhez nincs köze. De ezzel együtt az által leírt káros idealizált szerepek évtizedekig meghatározták a nők lehetőségeit. Ahogy ma is.

Szóba került, hogy Juhász Borbála alapos munkával kontextusba helyzete a könyvet, így pedig akár tankönyvként, kutatási alapként is használható. Hova lehetne elhelyezni a kötetet?

– Szerintem mindenhol megállná a helyét ezzel a nagyon gazdag lábjegyzetanyaggal és az áttekintő, magyarázó előszóval. Akár tankönyvként is lehetne használni, de a jelenlegi helyzetben kérdéses, hogy mennyire kerülhetne bele a közoktatásba: elég szkeptikus vagyok, hogy Magyarországon a gimnazisták kezébe adnák. Talán az utóbbi húsz évben ettől most vagyunk a legmesszebb. De remélem, hogy túl tud lépni egy szűk, akár feminista olvasóközönségen, annál szélesebb kört elérhet, hiszen társadalomtudományi szempontból is nagyon érdekes könyv. Bár természetesen meghatározó, hogy milyen a politikai-ideológiai közege a fogadtatásának, és közismert, hogy a térségben most nem ennek kedvező tendenciák vannak. Viszont éppen ott, ahol ez a nagycsaládos, nemzetmegmentésért szülő anyák képét propagáló hangulat van, ez egy érvényes kötet.

Betty Friedan meghatározó szerepet vállalt mozgalomszervezőként a 60-as években, amikor a feminizmus második hulláma alatt Amerika-szerte nagy hatású sztrájkokat, tüntetéseket, felvonulásokat tartottak. Ma mintha az aktivizmusnak nem lenne ilyen hatása.

– Igen, Betty Friedan az egyik legjelentősebb amerikai feminista szervezet, a NOW (National Organisation for Women) egyik alapítója és első elnöke volt.

Valóban ma az aktivizmus egy szűkebb körű, kisebb hatást kiváltó tevékenység, és inkább érdekvédelmi csoportok körül kristályosodik ki. Jelenleg Magyarországon nagyon komoly munkát végző nőjogi szervezetek vannak (Nőkért Egyesület, NANE, Nem Tehetsz Róla, Tehetsz Ellene Alapítvány, NEM! Nők Egymásért Mozgalom), de sajnos kérdéses, hogy a politikai közeg erre mennyire érzékeny, fogékony, és kész válaszolni a jelzésekre.

Friedan az egyik lehetséges megoldást az oktatás megreformálásában látta, amely tekintettel lenne a nőkre is, például egyetemeken működnének bölcsődék, vagy lenne támogatás az otthon tanuló nők számára, távoktatással, különböző formában elérhető tanfolyamokkal. Meglátása szerint a nők így nem hagynák abba a tanulást, és nem esnének ki a munkaerőpiacról, nem záródnának be a társadalmi szinten népszerűsített háziasszony-családanya szerepbe.

Általánosságában elmondható, hogy a felmerült kérdésekben a sajtónak is van felelőssége: rendszerszinten élteti, építgeti a nőiesség kultuszát, vagy egyszerűen nem is tudatosítja, hogy szexista, nem adekvát nyelvezetet használ, például a nők elleni erőszak tematizálása kapcsán. Az, hogy nincs ehhez nyelvünk, talán összefügg azzal, hogy ilyen alapművek – és még nagyon sok fontos szöveg – nincs lefordítva.

– Friedan is kitér a könyvben arra, hogy ezt a képet egyéb tényezők mellett a média teremti meg és működteti, mint ahogy arra is, hogy nincs is más hozzáférhető minta a nőről. A nők pedig ezzel az idealizált családanya-háziasszony szereppel kényszerültek azonosulni. Egyébként a korabeli női magazinok is kerülték az ilyen témákat körüljáró cikkeket, mert szembementek az általuk is használt női vízióval. (Friedan női magazinoknak írt szabadúszó újságíróként a gyereknevelés mellett, több magazinnak felajánlotta a tanulmányát, de nem közölték.) Így nem beszélünk eleget azokról a nőkről, akik nem fejezték be a tanulmányaikat, mert férjhez mentek, gyereket vállaltak. Bizonyos témák szinte teljesen hiányoznak a médiából: tabu téma, hogy hogyan öregszik a női test, milyen problémákkal szembesülnek az öregedő nők. Vagy hogyan lehet anyaként megküzdeni a szellemi kimerüléssel. Nem jelenik meg a „szendvics generáció” kérdése sem, azaz az olyan nők helyzete, akik egyszerre kell az unokáikkal és a szüleikkel foglalkozzanak, így két irányba is (fizetetlen) gondoskodói munkát végeznek.

Minden döbbenetesen le van szűkítve egyetlen világra, egyetlen női identitásra, egyetlen női útra. Vizuálisan is túlzóan esztétizált, szexualizált, tárgyiasított, sematikus kép jelenik meg a nőről. Ez borzalmasan káros, kirekesztő, rengeteg nő nem ismer magára a mindenhonnan ömlő tartalmakban. Hatalmas munka van még hátra, hogy ezt megváltoztassuk. Bízom benne, hogy valamennyit ehhez a munkához ez a könyv is hozzátesz.

Nyitókép: A kötet borítója, Szabó Imola Julianna munkája.

Comments