A görög mitológiában van pár mondhatni erős történet. A Medúzáé egy ilyen.
Athéné haragjában annyira rondává változtatta a leányt és nővéreit (Eurülalét és Sztheinót), hogy aki a szemükbe nézett, azonnal kővé vált. A lányoknak agyarak, szárnyak és pikkelyek nőttek a testükre, hajuk minden szála pedig kígyóvá változott. Ők lettek a félelmetes gorgók.
Hármójuk közül egyedül Medúza volt halandó, a cseles Perszeusz, Polüdektész király küldöttjeként álmában fejezte le a száműzött lányt. A csapás pillanatában Medúza magában hordozta Pégaszoszt és Khrüszaórt, akik a halál pillanatában kipattantak belőle.
A lányok mind Athéné papnői voltak, s mint ilyenek, szüzességet kellett esküdniük az istennő oltárán. A hagyományos történet szerint a szerelmes Medúza Poszeidónnal szeretkezett Pallasz Athéné templomában, aminek következtében az istennő bőségesen kimérte rá a bosszút. Egy másik történet szerint Medúza, akinek neve uralkodónőt jelent, azért érdemelte ki sorsát, mert azzal kérkedett, hogy hajkoronája szebb, mint az Athénéé. Ovidiusz Átváltozások című költeményének negyedik könyvében azonban így ír Medúzáról:
(…) Nővérei közt ez a leggyönyörűbb volt,
vágyott és irigyelt, vetekedtek is érte a kérők;
rajta a legszebbek mégis hajafürtjei voltak;
ezt nekem az mondotta, ki még maga látta korábban.
Neptunus szennyezte e lányt, mondják, a Minerva
szentélyében. El is fordult Pallas, betakarta
pajzzsal szűzi szemét; s hogy a Gorgo mégse maradjon
büntetlen, hajait sok csúf kígyóra cseréli.
S mellén még ma is, ellenségei rémületére,
hordja a kígyókat, miket ő bűvölt ki a fényre.
Poszeidon, Pallasz riválisa tehát megerőszakolta Medúzát Athéné templomában. A megszégyenült Athéné, aki többek között a szüzesség istennője volt, (az áldozathibáztatás klasszikus eljárása szerint) Medúzát büntette meg, szörnnyé változtatva a gyönyörű lányt. Később pajzsára helyezte a Perszeusz által levágott fejet, ami még élettelenül is képes volt kővé dermeszteni a pusztulásra ítélt ellenségeket.
Medúza a hagyományos narratívák szerint kegyetlen, gyilkos nőszemély volt, a huszadik században legtöbben már a női haraggal azonosították, és így a feminista mozgalommal is összeköttetésbe került alakja. Az ő félreértelmezett története inspirálta az argentin-olasz Luciano Garbati szobrászművészt, aki 2008-ban készített Medúzáról szobrot, csak egy kicsit megspékelve. A jelenleg Buenos Airesben élő művész gyerekkorát egy Firenze melletti kisvárosban töltötte, így gyakran láthatta a mítosz ihlette, Piazza della Signore térre elhelyezett Cellini-szobrot,
és az Uffitzi Galériában Caravaggio világhírű Medúza-fejét is.
Garbati arra volt kíváncsi, hogy hogyan nézne ki a szobor, ha nem Perszeusz, hanem Medúza nyerte volna meg az összecsapást. Szobra ezt az alternatív zárás utáni pillanatot örökíti meg.
A szobor a művész stúdiójában áll, elkészülését nem övezte különösebb siker és figyelem, mindössze egy kiállításon szerepelt. Az alkotást tavaly kapták fel különböző közösségi felületeken, nagy valószínűséggel a Me Too mozgalom népszerűségének hatására. A szobor eredetileg agyagból készült, majd ebből készült el a műgyanta ötvényes változat. A szobor 235 centi magas, a Perszeusz-fejet a szobrász saját arca szerint mintázta.
Garbati a HVG-nek adott interjúban azt is elmondja, hogy értelmezésében Medúza egy tragikus sorsú áldozat, aki a megerőszakolás és monstrummá változás mellett ráadásul attól is szenvedett, hogy tekintete kővé változtatta azokat, akiket megpillantott. Garbati szerint ilyen értelemben Medúza egyben szobrász is. A művészt azonban a tekintet kérdése, annak megragadása izgatta, és ha a szobrot megfigyeljük, a nő átütő, harcos nézése még elszántabbá teszi az amúgy is erős kiállású Medúzát. De tekintetében mintha lenne valamiféle kényszer is, mintha azt sugallná, hogy azért öltem, hogy engem meg ne öljenek.
A szobrász elmondása szerint számtalan rajongói üzenetet kapott, nők arról számoltak be neki, hogy egyenesen gyógyító hatással van rájuk a szobor. Garbati örül, hogy művét a feminista mozgalommal asszociálják, mert pátoszt, erőt és szenvedélyt hivatott kifejezni.
