Az interneten általános felháborodást váltott ki a hír, hogy a klasszikus karácsonyi dalnak számító Baby, It’s Cold Outside egy szexista, a nemi erőszakot támogató zenedarab lenne, és ezért van már olyan rádió, amelyik le is vette a karácsonyi lejátszási listájáról. Állítólag sok panasz érkezett a hallgatóktól, ezért döntöttek így. Szerkesztőségünkben meghallgattuk (ki-ki saját fülesében) a dalt, és arra jutottunk, hogy az érmének több oldala is van. Íme a válaszok:
Mr. Yellow
Ez miért egy karácsonyi dal?
Ms. Silver
Bevallom, nem lennék túl boldogtalan, ha elmaradozna az évi csöpögős karácsonyi dalbokrétából, főleg azért, mert a dal végtelenül idegesítő. Amikor már ötvenedik alkalommal ismétlik el, hogy „Baby, it’s cold outside”, ahh!, felforr a szaloncukor ízű agyvizem!
A tiltás kapcsán:
az értelmezés attól függ, hogy látjuk, halljuk vagy olvassuk a dalt.
Az 1949-es musicalrészlet a korabeli zenés vígjátékok megkoreografált, természetellenes stílusában játszódik. A musical világában rengeteg dolog más szabályrend szerint működik, a bevált Hollywood-i mintákat pedig nehezen lehet újraírni. Majd ott az Idina Menzel és Michael Bublé feldolgozása, amely ismét diabétész-gyanús, ráadásul a klipben szereplő gyerekek nem tűnnek megfelelő választásnak. A dal végtére arról szól, hogy ottmarad-e a nő éjszakára a férfinál. Nem gondolom, hogy pre-tinédzser korban levő gyerekeket ésszerű szexuális kontextusba helyezni, még akkor sem, ha cukik, mert felnőttet játszanak.
De ha simán elolvasom a zeneszöveget, akkor
nekem őszintén az jön le, hogy a csajszi szeretne ottmaradni, de fél a megbélyegzéstől.
A család, a társadalom és leendő szeretője megbélyegzésétől is. A szöveget 1944-ben írták, és van egy sanda gyanúm, hogy abban az időszakban sokak számára nem volt még egyértelmű, hogy a nő is akarhatja, kívánhatja, kezdeményezheti és élvezheti is a szexuális együttlétet. Sztereotipikusan nőkkel szembeni elvárás a „jókislányság”, a hódítás játékában a passzív fél szerepe, a kicsit-kéretem-magam-de-végül-beadom-a-derekam attitűd. Nekem úgy tűnik, hogy ennek a lánynak bejön a pasi, de kifogásokat keres, nehogy lek*rvázzák.
Mi lett volna a számból, ha a nő egyből azt mondja, hogy „maradok éjszakára”? A sztereotipikus férfi valószínűleg azt válaszolta volna, hogy „túl gyors ez nekem”, megijed, és kiteszi a nő szűrét a hidegbe. Jobb ez így.
Mr. Búzavirágkék
Személy szerint egyáltalán nem gondolom azt, hogy a dal elfogadhatónak ítéli meg az erőszakot, mégpedig azért, mert
a dalszöveg olyan problémákra és kérdésekre is rávilágít amelyeket a korabeli feminizmus is boncolgatott.
A dalszöveg korának a nőkhöz való viszonyát tükrözi, valamint kiviláglik belőle az is, hogy a korban mekkora gondot jelentett az, ha egy férjezetlen nő egy férfinál töltötte el az éjszakát.
Ha megfigyeljük a dalszöveget, világossá válik, hogy a nő nem szeretné otthagyni a férfit, de mennie kell, különben a szülei, a családtagjai megszidják majd, és az emberek pletykáinak kereszttűzébe fog kerülni.
Tehát meg kell felelnie olyan társadalmi elvárásoknak, amelyeknek valójában nem akar megfelelni. Habozik („Well maybe just a half a drink more”/ „Well maybe just a cigarette more” ), maradni szeretne. Viszont felsorolja azokat az érveket, mintegy önvédelemképpen, amiért ezt nem teheti meg és amelyeknek az akarata ellenére is meg kell felelnie, különben nem tekintenek rá többé erkölcsös nőként.
Mellesleg a dalnak van olyan változata is, ahol a szerepek felcserélődnek és a férfi fogadkozik, hogy neki mennie kell.
Szerintem mókás, szerethető kis sláger. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, azzal nem szívesen innék meg egy Martinit.
Ms. Green
Igazából két dolgot nem értek ebben a történetben. Az egyik, hogy ez a dal mitől lett karácsonyi (mert történetesen hideg van kint?). Másrészt meg azokat, akik a „betiltása” miatt háborognak és hullajtanak krokodilkönnyeket, az elharapódzott PC-mánia újabb áldozatát gyászolva ebben a számban.
(Miközben a szívük mélyén azt sem bánnák, ha az összes karácsonyi dalt betiltaná végre valaki.)
Na, de a számért amúgy meg nem nagy kár, és a benne párbeszédes formában bemutatott helyzet valóban egy nagyon problémás udvarlási próbálkozás, főleg attól a ponttól kezdve, hogy a nő azt mondja: „Azt kell, hogy mondjam: Nem, nem, nem, uram”. Persze a szerzők 1944-ben ezt valószínűleg még csak egy “játékos civódásnak” gondolták, de az azóta eltelt 74 évben sok minden megváltozott, többek között feltűntek a randidrogok is – szóval egész nyugodtan lecserélhetjük ezt a dalt valami másra,
van bőven, miből válogatni.
Mr. Fenyőzöld
Megnézve a dalszöveget és a klippet is, elég érdekes a helyzet. A „lírai én” megsérti a sexual consent-et, úgy férfi, mind női oldalon, hiszen a klip két ellentétes nemi szereppel játssza le ugyanazt a szituációt. Mindazonáltal nem gondolom, hogy számot be kell vagy szabad tiltani,
a hallgatók egyszerűen elkapcsolhatnak.
Mr. Vörös
Egy kínai mondás szerint „a nők emelik magasra az ég felét”. Az eredeti értelmezés szerint kétértelmű kijelentés: a nők tartják fenn a család felét, illetve a társadalom felét, ugyanis ebben a kontextusban az „ég” (天) értelmezhető mint „égalatti”, tehát „élettér”. 1955-ben (más források szerint 1968-ban) hangzott el először és a feudális Kína megszűnésével az ottani nők újonnan kivívott függetlenségét hívatott jelezni a családban és a társadalomban egyaránt, amely a világ legtöbb más részén is bekövetkezett több-kevesebb sikerrel. Hallgatva ezt a dalt, úgy tűnik messzire jutottunk azóta: veretes divat lett megkérdőjelezni, hogy akarhatják-e egyáltalán a nők valakinek elutasítani az udvarlását: az elutasítás bántja a férfi „büszkeségét” (oh, anyám borogass, megszakad a szívem érte…), „mi van az italomban?”, illetve a nem vajon nem-e igent jelent? Klasszikus dal a javából, de ha így áll a dolog, egy másik kínai mondás parafrázisához nyúlnék:
tűz a klasszikusokra!
