Roma nők: többszörösen vádoljuk őket

A Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester  által felélesztett romaellenes rasszista és diszkriminatív diskurzus kapcsán nagyon gyakran elhangzik egy érv. Ez számtalan kommentben visszaköszön, sokféle megfogalmazásban, sokféle változatban. Ennek lényege, hogy „a cigányok folyton csak gyereket szülnek a szociális támogatások / gyerekpénz miatt”.

Az érv veszélye, hogy valóban fennáll az a látszat, hogy ennek valódi, empirikusan ellenőrizhető alapja lenne. Valóban több gyereket vállalnak a roma közösségekben élő nők, és valóban egyik anyagi forrásuk a szociális támogatás, illetve a gyerekpénz lehet.

Ezzel együtt, ha mélyebben vizsgáljuk a témát, rögtön kiderülhet, hogy a kép sokkal árnyaltabb és problematikusabb. Természetesen az egyetlen járható útnak az integráció bizonyul, amit a román állam folyamatosan elmulaszt, hiszen kisebbségi kérdésekben inkább hajlik az asszimilációra. Az állam mellett legalább ennyire problémás a társadalom hozzáállása a kérdéshez, ami – mint számtalan etnikai konfliktus mutatja – se az asszimilációt, se az integrációt nem támogatja. Helyette a szegregációt, a kirekesztést és a diszkriminációt pártolja.

Ennek szociokulturális gyökerei vannak, hiszen a roma kisebbség évszázadokig volt e térségben rabszolga, amit hivatalosan csak a 1856-ban töröltek el, de a kényszermunka és szolgaság fenntartása mai napig égető problémája a román társadalomnak. Emellett a ’20-’30-as évek zűrzavarában az Európa-szerte megerősödő szélsőjobboldali eszmék egyik következményeként, a második világháború körül elkezdik gettósítani a roma etnikumot, majd deportálják a haláltáborokba – ez a roma etnikum számára a porajmos, Romániából 19-36 ezerre tehető a deportáltak száma.

Mindez számunkra lehet, hogy már csak történelem, de az öntudatosabb romák számára az identitásuk és a családtörténetük szerves része. Gelu Duminică például a Dorin Floreának írt nyilvános levelében így ír: „A szüleim 60 éve házasodtak össze. 20 évesek és szegények voltak, olyannyira, hogy apám szegénysége az anyáméval együtt egy még nagyobb szegénységet eredményezett. Anyám harmadik generációs négerfalvi (Negrești) volt, akik a cigány rabszolgaság alól szabadultak fel, és apám egy olyan családból származott, akiket az Antonescu rezsim deportált.

A romák mellett leginkább csak néhány jogvédő és oktatási intézmény köré csoportosult szűk civil réteg áll ki, alighanem csak ők tesznek valamit a roma integrációért.

A marosvásárhelyi polgármester megengedhetetlen – ám széles társadalmi támogatottsággal rendelkező attitűdje – az etnicizált kisebbség- és szegényellenesség mellett magában rejt egy további mozzanatot, amely fölött a nyilvánosság elsiklott. Hogy bár a kijelentések általában a mélyszegénységben élő roma közösségre vonatkoznak, a támadás a roma nőkre van kihegyezve. Mert igaz ugyan, hogy a reprodukció joga mindenkire vonatkozik, figyelembe véve a tágabb és szűkebb társadalmi kontextust, a „sok purdét” a „cigánynék csinálják”. Ők szülnek „felelőtlenül”, így a támadás főként a roma nőket célozza.

Rasszizmus és szexizmus

Megkerestük az E-Romnja egyesületet, amely a roma nők jogait képviselő és védő szervezet, hogy a roma nők szemszögének is hangot adjunk. Kérdéseinkre Georgiana Lincan (Aldessa) válaszolt az egyesület részéről, álláspontjuk szerint Dorin Florea kijelentései „a roma közösséget érintő rasszista és szexista kijelentések”. A szervezet a közösségi médiában hívta fel a figyelmet, hogy az ilyen nyilatkozatok nem elszigeteltek, mégis aggodalomra ad okot, hogy magas döntéshozói pozícióból hangzanak el.

Ilyen természetűek és jellegűek voltak Rareș Buglea képviselő kijelentései is, aki ismételten – 2013-ban, illetve 2016-ban – a roma nők sterilizálását javasolta. A képviselőt végül az Országos Diszkriminációellenes Tanács 8000 lejre bűntette. De ilyen volt Traian Băsescu volt államelnök megnyilvánulása is, aki a 2013-as Business Woman találkozón, a roma kisebbség szaporulata miatt aggodalmaskodott, felelősségre vonva a sikeres nőket akik ugyanannyira termékenyek, mint a roma nők, mégsem szaporodnak.

A roma nőjogi szervezet válasza megjegyezte, hogy „ez a fajta diskurzus, úgy tűnik, mindig a fehér, privilegizált férfiaktól ered, akik a roma nők testét szeretnék ellenőrzés alatt tartani és gyűlöletet keltenek a megszólalásaikkal. Úgy gondoljuk, hogy a szülővé váláshoz hozzátartozik az tájékozottsághoz való hozzáférés, a szexuális nevelés az iskolákban, és a mindenki számára elérhető fogamzásgátlás; és nincs szükség olyan társadalmi környezettanulmányokra, amelyek csak a fehér és szép lakosság növekedését támogatják Romániában.

Gyermekpénz mint jövedelem?

Arra a kérdésre, hogy mit gondolnak arról a gyakori előítéletről, miszerint a „cigánynék a szociális segélyekért és a gyerekpénzért szülik a gyerekeket”, azt a választ kaptuk, hogy az ilyen kijelentéseket nem szabad általánosítani, illetve visszautasítják, hogy a roma nők valamiféle jövedelemforrásként „csinálnák a gyerekeket”.

A roma közösségeben végzett terepi munkánk tapasztalatából az szűrhető le, hogy a legtöbb roma nő azért vállal sok gyereket, mert el van zárva az információktól, a fogamzásgátlók használatától, és a romániai nőkhöz hasonlóan a szexuális neveltetéstől is” – mutatott rá interjúalanyunk a probléma gyökerére, kiegészítve azzal, hogy másrészt „közülük egyesek azért vállalnak gyereket, mert úgy döntenek, és ehhez joguk van, ezt senki sem tilthatja meg nekik.

Az egyesület munkatársa szerint mélyen problémás, hogy 2020-ban felmerül a roma nők gyermekvállalási jogának tiltása, vagy szankcionálása, főleg egy olyan hosszú periódus után – utalva a régi rendszerre, és annak 770-es rendeletére – amikor a nőknek tilos volt a terhességmegszakítás (erről itt írtunk).

Visszatérve a gyerekpénzért való gyerekvállalás abszurdumára, Lincan rámutatott, hogy az az összeg, amit az állam gyermekpénzként egy gyereknek ad, az nem akkora összeg, nem olyan mértékű „jövedelem”, ami miatt érdemes lenne „gyereket csinálni”, mint ahogy a marosvásárhelyi polgármester gondolja.

Hiszen „egy 2 évnél idősebb gyerek havi gyerekpénze havi 150 lej, de gondoljunk bele együtt, hogy mennyi kiadással jár egy gyerek nevelése, főleg, ha a gyerek már tanulókorban van. Havonta több mint 500 lejbe kerül egy gyerek nevelése, akkor is, ha állami iskolába jár, ahol mindennek ingyenesnek kellene lennie. Egy szakmai kutatás szerint tehát legalább 6 havi gyermekpénznyi összegbe kerül egy hónap.”

Georgiana Lincan – Aldessa, Fotó: E-Romnja Facebook.

Roma lányok és roma nők

A romák nem alkotnak egy egységes, homogén közösséget Romániában sem. Egyrészt eltérő szociokulturális csoportokról beszélhetünk (Gábor-cigányok, sátorosok, beások  stb.), másrészt a társadalom, etnikumtól függetlenül romáknak tekinti a deklasszálódott, mélyszegénységben élőket – akkor is, ha magyar vagy román emberekről van szó.

Viszont bármennyire is sokfélék a roma közösségek, mindegyik erőteljesen patriarchális. A roma kultúrában a nők szerepe igencsak meghatározott, korlátozott: anya, feleség, munkás. A lányok gyerekkora teljesen ennek van alárendelve, és gyakran már 13-17 éves korukban férjhez adják őket.

Miközben a roma közösségekben amúgy is magasabb az iskolaelhagyók száma (szociális problémák miatt), a lányokat illetően még magasabb az iskolaelhagyás, hiszen gyakorlatilag 5-8 osztályos korukban már eladják őket – vagy ha szegényebb családról van szól, akkor egyenesen ellopják. Így egy roma lány ki van rekesztve az általános és kötelező oktatásból, helyette olyan dolgokat kell végeznie, mint a kisebb testvérekről való gondoskodás, házimunka, sőt, ha a család a mélyszegénységben él, gyakran pénzt kell keresnie.

Az E-Romnja egyesület munkatársainak minderről terepi tapasztalatuk is van. Kérdésünkre, hogy a roma lányok és nők hogyan élnek, a következő választ kaptuk:

Sokan közülük egyszerűen túlélnek, mint a nem-roma nők ebben a patriarchális társadalomban. Azokban a közösségekben, ahol dolgozunk, a roma lányok és nők tájékozottsághoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférését sokban nehezíti a romániai intézményesült rasszizmus. Számukra sosem magyarázzák el rendesen az olyasmit, mint a fogamzásgátlók használata, vagy családtervezés, mert úgy gondolják, hogy a roma nők ezt ‘úgysem értik’: gyakran visszahalljuk ezt a családorvosoktól.

Ami az erőszakot illeti, a legtöbb esetben a roma lányok vagy nők, akik egyáltalán eljutnak odáig, hogy a rendőrségen feljelentést tegyenek az őket ért agresszióról, azokat a rendőrség tagjai bátortalanítják el, olyasmiket válaszolva, hogy ‘nálatok ez így megy, ma veszekedtek, holnap kibékültök’.

Georgiana Lincan ennek kapcsán külön felhívta a figyelmet arra, hogy az erőszak nem a roma kultúra része, ugyanis az erőszaknak nincs színe – és a nők elleni erőszakkal kapcsolatban ezt tanulmányok is igazolták.

A nők erőszak áldozatai lehetnek, függetlenül az etnikumtól, a társadalmi osztálytól, a környezettől, ahonnan származnak. A különbség abban áll, hogy a roma nők nehezebben férnek hozzá a szükséges szolgáltatásokhoz” – egészítette ki az egyesület munkatársa.

Megkeresésünkre elmondta, hogy a roma nőket érintő legkomolyabb probléma a hatványozott diszkrimináció: ugyanis őket az általános többség és a szűkebb közösség is megbélyegzi, kirekeszti. A többszörös diszkrimináció további problémákat generál: erősíti a szegénységet, az oktatásból való kimaradást (szegregáció), a munkahely-hiányt, az erőszaknak való kitettséget és a korai házasságban való belekényszerülést.

Az E-Romnja egyesület 2018-ban ellenpéldaként elindított egy 100 roma nő a centenáriumra című kampányt, amely szándékuk szerint bemutatja, „hogy annak ellenére, hogy a roma lányokat és nőket a társadalom folyamatosan diszkriminálja és mindenféle nyomás alatt tartja, nagyon sok roma lány és nő van, akik munkájukkal mind a roma közösségek, mind a romániai társadalomban hozzájárulnak ahhoz, hogy történelmet írjanak és megváltoztassák az uralkodó mentalitásokat”.

A roma nők jogaiért küzdő szervezet szerint ahhoz, hogy az érintett személyek esetében felelősségről, tudatosságról lehessen beszélni, annak előfeltétele kell legyen, a roma lányoknak és nőknek is kijáró színvonalas általános oktatás, szexuális nevelés, fogamzásgátló módszerekhez való hozzáférés, az intézményesült rasszizmus leépítése, a szociális, az egészségügyi és egyéb hivatalok szolgáltatásaihoz való egyenlő hozzáférés. A felelősség vállalása ugyanis feltételezi a tájékozottságot, az információkhoz és a fentiekhez való szabad hozzáférést.

E-Romnja terepmunka. Fotó: E-Romnja Facebook.

Georgiana Lincan – akit mindenki Aldessanak szólít – , a Mizili roma közösségből származik, jelenleg a Politikatudományi és Közigazgatási Egyetemen (SNSPA) folytatja Politikák, nemek és kisebbségek című mesteri tanulmányait, illetve az E-Romnja jogvédő szervezet projektmenedzsere.

Nyitókép: E-Romnja Facebook.

(Hákszi)

Comments