Otthon(talanság) a konyhától a vadonig

Mit jelent az a szó, hogy otthon? Helyet? Állapotot? Ízeket, illatokat, fotókat? Biztonságot és/vagy kitettséget? Hogyan lehet közösen beszélni az otthonról-otthontalanságról, éppen akkor, amikor a folyton azokat a kifejezéseket halljuk, hogy otthoni elkülönítés, otthoni munka, maradj otthon. És akinek nincs, azzal mi lesz?

Szerdán a CEU Bibó István Szabadegyetem A boldogság politikája nevű kurzusának keretén belül az Otthon hívószó köré szervezett egy rendkívüli online szemináriumot, ahol a fenti kérdéseket érintették a résztvevők, azaz a három szervező, Pető Andrea, Tompa Andrea és Bakos Petra, valamint két meghívottjuk, Selyem Zsuzsa és Győri-Dani Lajos.

A 2019 őszén indult kurzusról a Transindex megkeresésére Pető Andrea elmondta, hogy semmit sem akartak „eladni”, hanem egyszerűen egy olyan teret akartak létrehozni, ahol az emberek együtt tudnak gondolkodni mindenkit érintő, alapvető témákról. Hat témát jártak körül különböző meghívottakkal: a szerelem, a gyűlölet, test, közösség, gyász-halál és a család témáját. A korábbi eseményekről készült felvételek megtekinthetők a Szabadegyetem Youtube csatornáján – kivéve a gyűlölet témát, ugyanis azt a felvételt ellopták egy Bécsbe tartó vonatúton.

A hat beszélgetés után Pető és Tompa egy podcastben értékelték ki a rendezvénysorozatot – amely Pető elmondása szerint „ugrás volt a sötétbe”, de utólag igazolódott, hogy a három szervező jól tud egymással dolgozni, és rendkívüli igény van ezekre az eseményekre. Így kezdtek gondolkodni egy második félévben, amelynek a terve el is készült – erről egy másik podcastben beszélgetnek – és a csend, pénz, félelem, természet, hatalom, barátság témáit járta volna körül április 6. és május 26. között.

„De aztán jött a Covid-járvány, és akkor azt találtuk ki, hogy az otthonról kellene beszélgessünk”

– mondta Pető Andrea megkeresésünkre, hozzátéve, hogy hiszen a járvány előtérbe állította az otthont, mint problémát. A közösségi médián tartották a kapcsolatot a közönséggel, és mindenki jó ötletnek tartotta, hogy csináljanak erről egy online beszélgetést.

„Nagyon furcsa volt, hogy zoomon tartottunk – számolt be az online tapasztalatáról –, és miközben én az otthon érzéséről beszéltem, a kenyérről és az erről készült fotókról, az egyik résztvevő közzétett a Facebookon egy képet, hogy közben otthon süteményt készített. Hát Isteni!”

A boldogság politikája – CEU Bibó István Szabadegyetem / Fotó: Krisztina Rácz

A kétórás beszélgetéshez négy irodalmi mű adta az alapot, Selyem Zsuzsa: A hangyák boldogsága c. novellája, Makszim Gorkij: Éjjeli menedékhely drámája és Dányi Magdolna két verse – hasonlat és a teraszok.

Pető Andrea, a CEU egyetemi tanára, az MTA történész-kutatója, felszólalásában rámutatott, hogy két értelmezési keretben beszélünk az otthonról: egyrészt mint a megnyugtató és problémátlan hely, ahova megérkezünk pihenni, ezt nevezi meg Tamási Áron mondata: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Másrészt az otthon kapcsolódik az ontológiai magányhoz, s ebben az értelmezési keretben megmutatkozik a fogalom bonyolultsága. Ebben az esetben az otthon az, ami lehetővé teszi, hogy „maradéktalanul vállalhassam idegenségemet” (Dányi Magdolna). Pető megemlítette a járvány és az otthon körül kialakult ellentmondásos viszonyokat, bezártságot-kitettséget, válásokat, családi feszültségeket, háztartási munkát, alkoholproblémákat. Így vált láthatóvá az, „ami eddig is jelen volt és ehhez most viszonyulnunk kell.”

Felhívta a figyelmet, hogy a közösségi médiában elterjedté vált egy új fotó-műfaj, a otthoni kenyérkészítés – ami önmagában jelzi, hogy megváltoztak a rutinok, szokások, az otthonok. A nők szocializációjának eszköze az étel. Ennek elkészítése, receptcserék, konyhai „pletykálkodások” mindig jelentős szerepet játszanak ebben. „Ezek mind-mind otthon zajlottak. A konyhában. Sokaknak a konyha az otthon” – hangzott el. S bár a közösségi médián az erről készült reprezentatív fotók népszerűek, éppen azt takarják el, hogy a nők be vannak szorítva a konyhába. Hogy ők kell elvégezzék a gondoskodási munka jelentős részét, amely egyféle kényszer, szolgaság. „tulajdon otthonukból kilakoltatott”-ak a nők, akik a saját konyha-otthonukban sem lehetnek igazán otthon, „hiába mutat erről jól a fotó az instagramon” – zárta előadását.

Tompa Andrea, író, megszólalását azzal kezdte, hogy bár mindenkinek van valamilyen tudása az otthonról vagy annak hiányáról, sőt éppen egy regényt írt a haza, az otthon, az otthontalanság témájáról, most mégis kérdés volt, hogy miről is beszéljen. Ezért elsétált egy közeli gazdasághoz, nézelődni, gondolkodni, vázlatot készített, ahol aztán a gazda – tegezve – megszólította. „Olyan művészféle vagy, mint a lányom, már ne haragudj…”. A beszélgetésből aztán kiderült, hogy a gazda lánya színésznő, és jól elbeszélgettek a színészetről, a csókákról, a galambokról. „Ahogy álltunk ott, beszéltünk, közös szavunk a színházművészettől a csókákig ívelt, miközben tegeződtünk. A világ meleg volt, lakható és otthonos, az enyém is, az övé is, az állatoké is, a haszonállatoké és a szabadoké” – mesélte Tompa Andrea, rámutatva, hogy ilyenkor a világ lakható helyként, otthonként jelenik meg. „Mint ami biztonságos, mindenkinek helye van benne, otthon vagyunk benne, nem csak megtűrjük egymást, de mi, emberi lények összekapcsolódunk, talán pont ilyen váratlanul.” Emellett ugyanakkor mindig ott van az otthontalanság, az elhagyatottság, a bizonytalanság, a szorongás. Az író szerint az emberi lét, mint otthon, e kettő között „hintázik”, azaz egy olyan ajándék, amelyet hol megkapunk, hol nem, hol elénk áll, hol nem.

Bakos Petra, a CEU doktorandusza az otthon kapcsán az olvasásról beszélt. Egyrészt, mert szerinte az olvasásról való gondolkodás és a világról való gondolkodás szorosan és kölcsönösen összefügg. Másrészt, mert a koronavírus-járvány miatt sokan kénytelenek voltak otthon maradni, karanténban lenni és kizárólag olvasáson – vagy más médiumon – keresztül tudhattak meg bármit is a világról és a járványról. Ahhoz, hogy megértsük magunkat, a gyerekeinket, a világunkat – otthon kell lennünk. Ez feszült, ellentmondásos hálókon keresztül történik meg. Bakos erre példának Tompa Andrea említett regényének egyik megjelent fejezetére utalt, a Rézvirágra. Mikor a kedvenc virágod a cinnia és rézvirágot kapsz ajándékba – ami ugyanaz, csak más vidék, más a neve, akkor az még a kedvenc virágod? A hétköznapi dolgok neveinek megváltoztatása, a kolozsvári-budapesti nyelvváltások élesen rávilágítanak az otthon-idegen feszültségére. Főként, ha ezt egy vajdasági gondolja végig, olvasva, átélve a probléma érzelmi és intellektuális töltetét.

Bakos Petra szerint a „hézagos olvasásban” mégsem zavaróak a rések, a meg nem értett szavak, mert mégis megélhető, megérthető. Mert otthonos. Ezzel szemben a járvány elleni politikai intézkedésekről olvasni az otthonosságot rombolta. Mert az irodalmi művekkel szemben ez félelmet keltett, kioktató volt, nem egy nyitott, tiszta világot tárt elénk, ahol otthon érezhetnénk magunk, hanem ellenkezőleg. Pedig ennek nem kell szükségképpen ilyennek lennie és ebben minden olvasó, író – kommunikáló embernek felelőssége van.

Tompa Andrea, Bakos Petra, Pető Andrea a Boldogság politikája 2019-es záró beszélgetésén

Győri-Dani Lajos, a Magyarországi Máltai Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke, aki lévén, hogy eredetileg matematikatanár, elsőként az „otthon” definíciójának nézett utána. „Érdekes volt megtapasztalni, hogy az otthonnak nem létezik definíciója” – csak számtalan különböző megközelítése, de azok között sincs egzakt, fogalmi leírása. Számára ez nagyon furcsa volt, hiszen folyamatosan olyan embereknek próbál segíteni, akiknek nincs otthonuk. De nem tudjuk megmondani, mi az az otthon, akkor honnan tudhatjuk, mi az, ami másoknak nincs, ami hiányzik? Mi az otthontalanság, amivel egy segítő munkás folyamatosan dolgozik? Álláspontja szerint ezért az otthon: „egyszerre érzés és egyszerre hely”, az a legkisebb közösségi „egység” (lakás, település, régió, ország), ahol emberként boldogok lehetünk. Egy hajlék önmagában nem válik otthonná, ahhoz ízek, illatok, biztonság kell, de leginkább élő emberi kapcsolatok, egy emberi közösség. De akkor hogy is állunk az „okos otthon” fogalmával? Vagy az „idősek otthonával”, a „fogyatékkal élők otthonával”, a „gyermekotthonnal”? Ezek az intézmények nem otthonok, hanem annak a pótlékai. Illetve, hogy is állunk a hajléktalansággal? Bár a szó a hajlékkal, egy hellyel áll összefüggésben, valójában az otthon az, ami itt nincs. Az ilyen emberek állapotát, helyzetét sokkal jobban fejezi ki az, hogy otthontalanok. Ha pedig az otthon lényege az emberek közötti közösség, az emberi kapcsolatok, akkor a hajléktalanok azok, akiknek nem adatik meg a társadalomban – mint széles emberi közösségben – való létezés. Vannak lakásban élő hajléktalanok is. Mint ahogy van olyan is, hogy több család, kisebb közösségek élnek kisebb lakótelepeken, településeken és hontalanok. Nincsenek otthon. Mert nem állampolgárok, nem dolgozhatnak, vagy csak a társadalom kivetette őket, és nincs – nem megengedett, hogy jövőképük legyen.

Theodore Kaczynski – Manhunt Unabomber / Paul Bettany, Discovery Limited Series

Selyem Zsuzsa író, a BBTE egyetemi tanára, A hangyák boldogsága novella hátteréről mesélt. Arról, hogy az 1960-as években, az Egyesült Államokban a Harvard Egyetem kiváló diákjait valódi pszichológiai kísérleteknek vetették alá, amelyekről tudható, hogy a hírszerzői vallatási technikákhoz voltak szükségesek. Ez jutott a novellában is szereplő Ted Kaczynskinek, aki valódi személy, egy kivételes képességű matematikus volt. Selyem Zsuzsa jelezte, hogy ő az otthont – kapcsolódva az előbbiekhez – a menekülés, a menekültség felől közelíti meg. Amikor egy otthonos helyről menekülünk, mert nem élhetünk ott tovább, mert megszűnnek az ahhoz szükséges életfeltételek. Háború, éhínség, rabság. Ted Kaczynski egyrészt az elől menekült, hogy csak befektetésnek, egy sikeres karrier lehetőségének tekintsék, másrészt a rettenetes kísértetek elől: kiköltözött a hegyekbe és ott él, egy sajátos közvetlen viszonyban a természettel. De milyen otthont tud létesíteni egy önmagától elidegenített emberi lény? – tette fel a kérdést Selyem. Ugyanakkor mennyire tágítható ki az otthon fogalma: az állatok, a természet mennyiben és miként van jelen benne? Ha még ezt is megzavarják a turisták, akkor mi történik az emberrel? Milyen összefüggések lehetnek az egyéni otthonunk, a természettel való viszonyunk és a globális világ katasztrófái között?

A boldogság politikája második félévét ősztől fogják elkezdeni, mondta el még kérdésünkre Pető Andrea, viszont még nincs eldöntve, hogy testi-fizikai közösségben, vagy az online térben. A szervező szerint az előbbi mindenképp jobb lenne, ugyanis, ahogy az egyik résztvevő megjegyezte, az online kiadásból hiányzik a „CEU misztikus hangulata”: „Hiszen teljesen más, amikor egy teremben az emberek közösen lélegeznek, vagy egy képet nézünk és egy lyukba beszélünk bele. De most csak így lehetett megtenni” – tette hozzá.

Comments