Naplók, könyvek, filmek, emlékmű: emlékezni a katonák által elkövetett nemi erőszak áldozataira

2020 januárjában Budapesten egy könyvbemutató alkalmával fogalmazódott meg az igény, hogy legyen „Háborúkban megerőszakolt nők emlékműve”. A budapesti önkormányzat keddi sajtótájékoztatóján kiderült: 2023-ra tervezik az emlékmű leleplezését.

Az év eleji könyvbemutatón Kunt Gergely Kipontozva… c. kötete körül szerveződött a beszélgetés, amely három olyan nő naplórészleteit dolgozza fel, akiket megerőszakoltak a második világháborúban: Gyarmati Fanny már korábban megjelent naplóját, Bodó Róza erdélyi unitárius tanárnő emlékiratait, illetve a Bicskey Erzsébet memoárját, akinek feljegyzéseit egy lomtalanítás alkalmával egy öregotthon előtt találták meg.

A beszélgetésen részt vett Pető Andrea, a CEU tanára, az MTA tagja, történész, aki 2018-ban adott ki egy könyvet Elmondani az elmondhatatlant – A nemi erőszak Magyarországon a II. világháború alatt címmel, amelyben érzékenyen tematizálja a téma miatt felmerülő módszertani problémákat is. A harmadik beszélgetőpartner Skrabski Fruzsina volt, az Elhallgatott gyalázat. Fájdalmas emlékek a szovjet hadseregről c. dokumentumfilm alkotója. A beszélgetést Stumpf András vezette, a Válasz Online újságírója, akinek nem volt könnyű dolga, hiszen irodalmi, történészi, társadalomkutatói, riporteri szempontokat kellett egyeztetnie.

A Lap a beszélgetést nyilvánossá tette, ahol kiemelték a beszélgetők összefogását: „A kormánypárti dokumentumfilmes-publicista és a kormány által kiebrudalt CEU tanára egyetértettek: szükség van a megerőszakolt nők emlékművére, sőt, ennek formájáról is megosztották ötleteiket a hallgatósággal” – írták Skrabski és Pető közös pontjára utalva.

A könyvbemutatón felmerült ötletet – a megerőszakolt nők emlékművét –, felkarolta Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere, majd a fővárosi közgyűlés döntött: lesz emlékmű. De milyen formában? – tették fel sokan a kérdést, amelyre biztos választ még nem találtak (Pető vitaindító cikke erről itt olvasható).

A megvalósításnak az önkormányzat – a 444.hu élces megjegyzése szerint „megdöbbentő” módon – nem a rendelkezésére álló politikai-hatalmi eszközökkel futott neki, hanem létrehozott egy különböző szakemberekből álló bizottságot, akik kidolgozták a háborúkban megerőszakolt nők emlékezetére vonatkozó projektet: ami nem merül ki csak egy szimbolikus emlékmű felállításában.

Hanem például létrehoztak a projekt számára egy honlapot, az elhallgatva.hu-t, amely kedd óta elérhető, így bárki számára átláthatóvá válik a terv megvalósulásának folyamata. Az is kiderül, hogy a projekt több egyenrangú elemből áll. Egyrészt van egy emlékezet-történeti előkészítő adat- és forrásgyűjtés, amelynek keretében összegzik az eddigi főbb magyarországi és nemzetközi tudományos eredményét. Másrészt feltárják a közterek, az emlékművek és a város összefonódó történetét, illetve az emlékműállítás hagyományainak, összefüggéseinek, illetve korszerű irányainak és formanyelvét kutatják, és széleskörűen ismertetik. Továbbá szó van magáról az emlékműről zajló a művészeti pályáztatásról, illetve annak keretéről, amely korszerű vizuális nyelven megfogalmazott, nemzetközi összefüggésben is értelmezhető vagy akár példát mutató, újszerű vizuális nyelvet használó, színvonalas mű vagy művek létrehozását célozza.

Pontszerűen a projekt felvállalja egy honlap működtetését, személyes történeti források gyűjtését, magyarországi tudományos workshop és nemzetközi tudományos-művészeti konferencia szervezését, a művészeti pályázathoz kapcsolódó kamarakiállítások megrendezését, illetve az emlékműállítást, és további tematikus kiállításokat.

A projektet az Állandó Szakmai Bizottság felügyeli, amelynek tagsága szakemberekből áll: András Edit művészettörténész, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézettől, Kenyeres István történész, levéltáros, egyetemi tanár, a Budapest Főváros Levéltár főigazgatója, Mélyi József művészettörténész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanára, Népessy Noémi történész, közgazdász, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója és Pető Andrea történész, az MTA doktora, a Central European University egyetemi tanára – derül ki a honlapon megjelenő projektbemutató dokumentumból. Az ASZB munkáját további szakmai testület támogatja.

A háborúban megerőszakolt nőknek állít emlékművet a Fővárosi Önkormányzat

A Budapesti Történeti Múzeummal és a Budapest Főváros Levéltárával közösen a háborúban megerőszakolt nőknek állít emlékművet a Fővárosi Önkormányzat.A projekt a lehető legnagyobb társadalmi nyilvánosság előtt zajlik majd. 👉 Minden információ, esemény, dokumentum megtalálható a http://www.elhallgatva.hu/ honlapon. ✅ #Budapest

Publicată de Budapest Városháza pe Miercuri, 5 august 2020

A keddi sajtótájékoztató után megkerestük Pető Andreát azzal a kérdéssel, hogy a háborúban megerőszakolt nők története szorosan kapcsolódik a megtörtént határmódosításokhoz (Trianon, Bécsi Döntések), mennyire tud megjelenni egy Budapesti projektben a határon túliság, a lokalitás, illetve a nemzetközi vonatkozások.

A történész elmondta, hogy a háborús nemi erőszak története egyrészt kapcsolódik az országhatárokhoz, másrészt nem, hiszen az ország története és állam működése meghatározza, hogy meg tudja-e védeni az állampolgárait, illetve hogy hogyan bünteti majd az elkövetőket. És abban a vonatkozásban független az országhatároktól, hogy a nők elleni háborús erőszak a militarizmushoz és a hatalomhoz kapcsolódik, mint háborús fegyver. „Egyrészt tehát nagyon is helyi történet, hiszen vannak szép példák közösségi összefogásokra miközben összeomlott az állam és ezt a hatalmi vákuumot kihasználja az adott győzedelmes sereg. Másrészt vannak olyan általános, egyetemes jellegzetességek, ugyanis a háborús nemi erőszaknak főleg nők esnek áldozatul, közülük is a társadalmilag védtelenek.”

A társadalmilag védtelen nők közé tartoztak a cselédek, szolgálólányok, akik közül sokan vidékről – Székelyföldről is – mentek fel a nagypolgári városokba dolgozni. A védtelen nők másik nagy kategóriája a menekültek voltak: Magyarországra a két világháború között nagyon nagy tömegek menekültek, az elcsatolt területekről. Ezzel kapcsolatban a szakértő felhívta a figyelmet, hogy „a nagy népességmozgások idején mindig nagyon sokan esnek nemi erőszak áldozatául, mert sehova se fordulhatnak segítségért és az elkövetők szinte biztosak lehetnek benne, hogy megússzák. Másrészt sok visszaemlékezés van arról is, hogy mikor az adott megszálló hadsereg katonái nőket követelnek mindegy, akkor a közösség a védteleneket dobja oda nekik: cselédeket vagy bármilyen alacsony társadalmi státuszú nőket” – mondta Pető Andrea.

Ugyanakkor beszámolt arról, hogy a projekt a magyar, illetve a budapesti történeteket feldolgozására ad lehetőséget a részvételiség alapján. „Budapest Főváros Önkormányzata lehetőséget adott – egy hosszú időtávval –, hogy akinek mondanivalója van, mondja el, azt amit meg kell beszélni, beszéljük meg. Budapest Főváros Levéltára várja az anyagokat, a projekt honlapján lehet jelentkezni, valamint az előadások nyitottak és az előadók várják a kérdéseket.”

A történész álláspontja szerint, ebben az esetben az országhatárok nem relevánsak. „Nyilván jó lenne egy hosszú távú együttműködés akár az erdélyi, vajdasági vagy a szlovákiai levéltárakkal, hogy szisztematikusan feltárják az ottani vonatkozó anyagokat” – mondta, majd hozzátette, hogy a 2021 elejére nemzetközi konferenciát szerveznek, hogy a háborús nemi erőszak kutatását nemzetközi keretben is elhelyezzék; különösen a Visegrádi országok kutatóival fognak együttműködni.

Pető Andrea a keddi sajtótájékoztatón. Fotók: Budapest Városháza Facebook

Pető Andrea elmondta, hogy az „a titkos álmuk”, hogy a mellett, hogy egy példaadó, alulról építkező, átlátható, és párbeszédre épülő projektet valósítsanak meg, remélik, hogy a művészek a történeti és művészettörténeti előadásokat inspirálónak fogják találni, a honlapon megtalálható tudástárat pedig hasznosnak, hogy érdekes és inspiráló műveket hozzanak majd a kiírás után létre. „Nagyon nagy szüksége van a közéletünknek arra a nyelvre és önálló gondolkodásra, amellyel a művészek megfogalmazzák a közös múltunk kérdéseit” – jelentette ki a történész.

Álláspontja szerint a projekt kulcseleme a források feltárása, elemzése, amelynek érdekében szeptembertől egy online előadássorozatot indítanak. Ezzel kapcsolatban Pető Andrea szerint jó lenne visszalépni abból a jelenlegi helyzetből, ahol mindenki határozottan véleményt nyilvánít valamiről, amiről valójában keveset tud. Hiszen a háborús nemi erőszak kérdése sok módszertani kérdést felvet.

Történészek feladata letisztázni az olyan kérdéseket, hogy például mit és hogyan tudunk a háborús nemi erőszak eredményeképpen rohamosan terjedő nemi betegségek kezelése kapcsán. „Erről sok adatunk van az orvosi adatszolgáltatásnak köszönhetően. Érdekes azt megnézni, hogy ezt az adott ország vezetői hogyan használják fel a betegséget, mint kormányzati eszközt adott társadalmi csoportok marginalizálására. Ez a világjárvány idején igen tanulságos lehet” – tette hozzá.

Hasonlóan módszertanilag leterhelt kutatási területet képez, hogy a hazatérő katonák általában az erőszak folytonossága miatt a családon belüli erőszak elkövetőivé váltak, hiszen „a militarista környezetben az állam költségén arra szocializálták őket, hogy a női testek mindenféle korlátozás nélkül a rendelkezésükre állnak. Tehát végül is a projekt általánosságban az egyén és a hatalom viszonyait vizsgálja abból a célból, hogy értsük meg, mi mozgatja az erőszak folyamatosságát” – mutatott rá Pető Andrea a projekt központi kérdésére.

További információk a projekt honlapján.

Comments