László Noémi: Az őszülés netovábbja

Szürkülő halánték. Ezüstös sörény. Holdas bozont. Deres fő. Hogy mindez vonzónak minősüljön, ahhoz az időlepte illetőnek egy olyan anatómiai végződésére van szükség, melynek helyén nők esetében űrt alkalmazott az alkotó.

Mi, a fizikailag termékeny űrt magunkban hordozók, mindenféle kényszer, elmélet, esztétikai és egyéb meggondolás árnyékában vadul festetjük hajkoronánkat. Rosszabb (jobb?) esetben önkézzel festjük azt.

Mert megszólnak a kolléganők, ha nem.
Mert tíz évet simán letagadok.
Mert szólt a fodrász, hogy most már muszáj.
Mert adok magamra, az ápolt külső elengedhetetlen.
Mert így annyira vicces, nem?
Mert szürke hajjal ronda, sápadt, hullaszerű vagyok.
Mert levágtam, és muszáj vele valamit csinálni.
Mert nem akarom levágni, de muszáj vele valamit csinálni.
Mert olyan gyér, hogy kell neki egy kis szín.
Mert akkora, mint egy rózsabokor, legalább valami színe legyen.
Mert mindjárt egészen más az arcom, látod?
Mert még a szemem is másképp ragyog.
Mert unom magam, muszáj valamit csinálni.
Mert ha nem csinálok valamit, megbolondulok.
Mert mindenki festi, nem látod?
Mert egy nő ne hanyagolja el magát.
Mert így esik jól nekem, és kész.
Mert ez az egyetlen szórakozásom, még ezt is irigylitek tőlem?
Mert egyből kiszúrnak, né, egy neandervölgyi, ha nem.
Mert ez nem én vagyok, én tulajdonképpen az vagyok, érted?

Ha egy pasason látom, hogy festi a haját, kiröhögöm. Nem szép. Egy nőt sosem röhögnék ki ugyanezért. Pedig több pasas festi nemröhejesen a haját, és több nő festi röhejesen a haját. Öt éve nézem, hogyan őszülök. Tetszik. Alig várom, hogy teljesen ősz legyek, és lefussam a maratoni távot. Elutazzam, csak úgy, bele a vakvilágba. Kockás férfiingekből mesés szoknyákat varrjak. Lenullázzam a ruhatáram. Kidobjam a cuccaim. Takarítsak. Akivel nem akarok, azzal ne álljak szóba. Ezek mind olyasmik, amiket egy deres fejű egyén már megengedhet magának. Hát miért rejteném el magam elől azt, hogy felszabadultam? Az ősz haj a szabadság jelképe. Milyen szép lenne, ha a hajunk színével a sok félelem, szorongás, gyarlóság, gyávaság, meddő megfelelni vágyás is kikopna belőlünk. Ezt kívánom mindenkinek, aki meg meri engedni magának, hogy a rettegett társadalom szeme láttára pimaszul őszüljön. És úgy őszülni, ahogyan én őszülök, nem őszül senki! Ez pedig mindenkire igaz!

Comments