Kicsoda Cătălina Olteanu, a CNCD igazgatótanácsának új, roma tagja?

Június végén az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) igazgatótanácsa a lejáró mandátumok miatt részlegesen megújult. Asztalos Csabát újraválasztották a szervezet vezetőjének, és alelnöknek kinevezték Adrian-Nicolae Diaconut. A szervezet további tagjai között még újraválasztották Claudia Sorina Popát, Cristian Jurát, Maria Moţát. Az újonnan kinevezett alelnök mellett új személyek a tagságban Horia Grama és Cătălina Olteanu, akikről itt írtunk bővebben.

A kinevezett tagok közül mindenképp kitűnik Cătălina Olteanu emberjogi aktivista, azért, mert a civil szféra irányából érkezett, mert roma és mert nő. Így mindenképp egy halmozottan hátrányos helyzetben lévő csoport remélhet erősebb védelmet a Diszkriminációellenes Tanácstól: a roma nők.

Kicsoda Cătălina Olteanu?

Câtălina Olteanu. Fotó: USR
Cătălina Olteanu. Fotó: usr.ro

„Cătălin Olteanu egy roma nő, aktivista” – határozta meg magát egy online beszélgetésben, amelyet Adrian Tudorral, az Aresel közösségi média oldalán közvetítettek. A beszélgetésből az is kiderült, hogy Olteanu felmenői rudárok (fakanál és teknő készítő romák), akik között cigányprímás is előfordult.

Szegény körülmények között, egy Giurgiu megyei faluban töltötte a gyerekkorát, ami miatt teljesen megérti a mélyszegénységben élő roma közösségeket, mint amilyent a Mădălina faluja is bemutat. Szülei kiskorában elváltak, a nagyszülei nevelték. A nagymamája írástudatlan volt, a tatája négy osztályt végzett, de abban a szellemiségben nevelték, hogy tanulni kell. „Ha szegény vagy, akkor jobban kell tanulj és sikerülhet” – emlékezett Olteanu a nagyszülei mondására. Persze ez azt jelentette, hogy ahhoz, hogy elismerjék tudását, képességeit, háromszorosan kellett bizonyítania – mert falusi, mert roma és mert lány – hangsúlyozta. De 14 éves korában bejutott egy bukaresti középiskolába és sikeresen leérettségizett.

Ezután egy évet kihagyott, mivel rettenetesen megterhelő volt számára a 11-12-ik osztály: jogi pályán gondolkodott, de felismerte ennek nehézségeit, és nagyon erős ellenállásba ütközött. Senki sem hitte, hogy sikerülhet neki. Ekkor lelkileg összetörten egy neoprotestáns egyház segítségével egy évig önkénteskedett Zilahon.

Egy év kihagyással a bukaresti egyetem roma-spanyol filológiai szakára iratkozott be – derült ki a beszélgetésből. Az egyetemen szembesült a romák történetével, amiről addig semmit sem tudott. Lesokkolta a több száz éves rabszolgaság, a deportálások és a roma holokauszt. Arra gondolt, hogy ha ő eddig nem tudott róla – mert senki még csak meg sem említette neki – akkor kötelessége, küldetése, minénél több roma fiatalt megkeresni, s erről beszélni velük: „Ha én nem tudtam semmit a történelmünkről, akkor mások sem tudhatnak; pedig ezek vagyunk mi.”

2009-ben jelenezett önkéntesnek az Agenția Împreună alapítványhoz, majd projektfelelős lett, így végül tizenegy évet dolgozott a roma közösségek fejlesztését támogató emberjogi szervezetnél. Más szervezetekkel közösen kiálltak amellett, hogy a romániai történelembe kerüljön be témaként a roma történelem is: ennek eredményeként a roma rabszolgaság és holokauszt mint esettanulmány bekerült a tankönyvekbe. A szervezet programjai elsősorban roma fiataloknak – kisiskolásoknak, középiskolásoknak és egyetemistáknak – szólnak.

Az egyik ilyen program, amelyet sajátjának tekint, az a Mi leszel, ha nagy leszel?, ahol roma (és nem roma) diákok számára mutatták be a „láthatatlan romákat.” Azaz azokat a roma embereket, akik jelentős dolgokat értek el Romániában, ügyvédek, orvosok, tanárok, papok lettek. Ez azért alapvető – vázolta fel Cătălina Olteanu –, mert a nyilvánosságban a romák vagy mint egy egzotikus, misztikus közösség (sátor, tánc, tábortűz) vagy mint mélyszegénységben élők vannak megjelenítve. A fiataloknak pedig eszükbe sem jut polgári foglalkozásokat, hivatásokat választani, mivel nincsenek erre vonatkozó követendő minták, életpályamodellek: „Láttál te roma papot?…” Másrészt a széles nyilvánosság fele is jelzés, hogy a roma emberek is emberek, „mi is itt vagyunk”, és a társadalom teljes értékű tagjai. Ezt felmutatva, meg lehet törni az emberekben élő rasszista és diszkriminatív viselkedésmintákat, amelyeket a személyes tapasztalataikkal vélnek igazoltnak látni.

Az „Iskola másként” program kapcsán elmondta, hogy az egy olyan keret lehetne, ahol minden iskolában lehetne beszélni a diákoknak a romániai kisebbségekről (magyarokról, tatárokról, romákról stb.). Szerinte nem elegendő, hogy a kisebbségek számára lehetővé teszi a törtvény, hogy saját kisebbségi történelmüket tanulhassák, ezt a többség is meg kell ismerje. A kutatások igazolják, hogy amikor a különböző etnikumok és közösségek között erősödik a kapcsolat – az egymás tudomásul vétele és megismerése – az maga után vonja a tolerancia és az elfogadás szintjének növekedését, és csökkenti a rasszista és diszkriminatív magatartások mértékét.

„A pandémia megmutatta, hogy még mennyi munka van előttünk”

Adrian Tudor, az Aresel Platform online szerkesztője elmondta, hogy számára úgy tűnik, hogy amit az elmúlt 10 évben az emberjogi aktivisták felépítettek a romák helyzetével kapcsolatban, azt a pandémia alatti pár hónap alatt a politikusok, a média és a véleményvezérek leromboltak. (Tudor a nemrég megjelent felmérésre utalt, amelyből kiderült, hogy 10 emberből 7 nem bízik meg a romákban.)

Cătălina Oltean számára a pandémia éppen azt mutatta meg, hogy még mennyi munka van hátra. Szerinte a civil szervezetek az új helyzetben újra kellene gondolják a tevékenységüket, hogy milyen eszközökkel, milyen módszerekkel, és hogyan tudnak tovább dolgozni. A szakértő beszámolt arról, hogy vagy két hétig képtelen volt erről a témáról beszélni, annyira gyengének és tehetetlennek érzete magát – néha fizikai rosszullét környékezte – olvasva a romákat bűnbaknak beállító híreket és az alatta lévő komment-folyamokat.

„Végül arra jutottam, hogy meg kell nyugodjunk, és ki kell értékelnünk, hogy mit csináltunk mostanig, abból mi volt hatékony, és mit kell a továbbiakban tenni.” A következtetései között volt az is, hogy a történtek – a romaellenesség általános megerősödése, és a pandémia alatti fellángolása – nem kell senkit megijesszen, de rá kell ébressze a valóságra, amelyben élünk. És erre a valóságra, erre a széleskörű, nyilvános romaellenességre kell felkészíteni a fiatal romákat, hogy a megfelelőképpen tudjanak vele szembesülni, kivédeni azt, és jobbítani a helyzeten. Mit lehet tenni, hogyan lehet erre reagálni? – a kérdés választ követel.

„Senki nem volt felkészülve a pandémiára, de még annyira sem, az eközben megnyilvánuló rasszizmusra” – mondta Olteanu, aki ezzel együtt bizakodó. Meglátása szerint a civil szféra évtizedes tevékenysége biztosított egyféle láthatóságot, amelyen keresztül a roma emberek helyzete kezd téma lenni, kezdik felismerni az emberi jogi problémákat, ami arra utal, hogy a dolgok a jövőben meg fognak változni.

Hogy jön ide az USR?

Cătălina Olteanut a Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) igazgatósági tagságára a Mentsétek meg Romániát Párt (USR) jelölte, mondta Adi Tudor, aki rákérdezett, hogy a civil szférában tevékenykedő emberjogi aktivista, hogyan kerül egy politikai párthoz.

Olteanu szerint csak azért kerülhetett be a CNCD tagjai közé, mert volt politikai támogatása. Beszámolt arról, hogy az USR felé a tavaly ősszel kezdett közeledni, mert a civil szférában való 10 éves tevékenysége alatt felismerte, hogy hiába várnak arra, hogy a politikai szféra is megmozduljon. „Úgy döntöttem, hogy nem várok tovább – mondta –, inkább megpróbálok én lépni, megnézni, hogy mi van azon az oldalon.” A szakértő meg van győződve, hogy a fiatal romák – akár mint ő maga – be kell lépjenek a politikai szférába, el kell érjenek fontos funkciókat, és ezen keresztül változhat meg a romániai politika romákhoz való viszonya.

„Ezért léptem be az USR-be. Az USR egy fiatal párt, ahol találtam olyan embereket, akik elismerik és hisznek az én víziómban, akik bíznak bennünk, mint roma kisebbségben” – indokolta a pártba való belépését. Majd a párton belül megjelent ez a lehetőség, ahol beadta az önéletrajzát, számos tanácskozáson és interjún vett részt, míg végül – a több jelentkező közül – ő lett a párt jelöltje, akit a parlament voksolással elfogadott (271 szavazattal, és 51 ellenszavazattal).

Olteanu meglátása szerint nem csak általában romák is bele kellene szóljanak a romániai politikában, hanem kiemelten a nők is. Természetesen ebből a helyzetből kétszeres ellenállásra lehet számítani – roma is, nő is – de ha van egy erős önazonosság és küldetéstudat, akkor ezt kell tenni.

Elmondta, hogy az emberjogi és feminista aktivista nem tűnt el belőle, hanem most már egy állami intézményes keretben valósulhat meg – melynek a lehetőségeivel és korlátjaival most ismerkedik. S míg eddig a romákat érő diszkrimináció ellen dolgozott aktivistaként, most mindenféle hátrányos helyzetben lévő embert érintő diszkrimináció ellen fog dolgozni, egy jól meghatározott törvényes keretben.

Arra a kérdésre, hogy mit lehet kezdeni azokkal a politikusokkal, akik a CNCD szankciók ellenére folytatják a romaellenes kijelentéseket, Olteanu elmondta, hogy a tanács csak az előírt törvényes keretek között tud fellépni, a többi a szavazó állampolgárokon múlik. Az emberek nem kellene megengedjék, hogy egy politikus, egy elöljáró, egy közéleti személy diszkriminatív, rasszista kijelentéseket tegyen nyilvánosan.

Másrészt meg van győződve, hogy önmagában a szankcionálás nem sokat ér, sőt akár ártalmas is lehet. Ezért Romániában égetően szükség van prevencióra, azaz széleskörű tájékoztatásra. „Hiába bünteted az embereket olyasmi miatt, amiről nem is tudnak” – jelentette ki, utalva arra, hogy a 21. századi romániai lakosság jelentős része úgy rasszista, úgy különböztet meg hátrányosan személyeket és csoportokat, hogy nem is tudja, hogy ezt teszi. Például elcsodálkoznak azon, hogy ő, roma nőként, egy egyetemi diplomával rendelkező szakember.

Nyitókép: Agentia Impreuna Facebook-oldal

Comments