(Bogyóca és Babó sorozat)
Egy nyári reggelen Vanda, a szarvasbogárlány hangos kopogtatásra ébredt.
– Hahó, Vanda! Nyisd ki! Én vagyok, Frida.
A szarvasbogárlány álmosan kibújt az ágyból, és ajtót nyitott.
– Nahát, Frida! Gyere be! – kiáltotta boldogan Vanda, és a két régi barátnő összeölelkezett.
– Nézd csak, hoztam neked valamit – mondta Frida, a cincér lány.
– Egy focilabda! Hurrá!
– De a focihoz csapatok is kellenek – figyelmeztetett Frida.
– Rendben, állítsunk össze csapatokat! Szóljunk mindenkinek! – javasolta a szarvasbogárlány.
Reggeli után Vanda és Frida útra keltek. Mindenkihez bekopogtattak. Végigjárták az összes házat, és mire az erdő végére értek, összegyűlt a két csapat. Bírónak Alfonzint választották.
– Varrjunk nekik színes mellényt – javasolta Lala, a rózsabogár fiú. – Kéket az egyik csapatnak, pirosat a másiknak.
A focista lányok egész héten gyakoroltak.
– Ezeket nektek varrtuk – mondta Szellő, a szitakötő fiú, és Vanda kezébe nyomta a piros és kék mellényeket.
– Köszönjük! – mondták a csapattagok egyszerre, és boldogan felhúzták a mezt. Babó, a katicafiú és Lala padokat hozott, és mint nézők elfoglalták helyüket a pálya szélén.
Egyszer csak felhangzott Alfonzin sípja, és megkezdődött a mérkőzés.
– Ez az, szaladj, Bogyóca – kiabálta a csigalánynak Vanda.
– Ide, ide, nekem passzolj! – kiáltozott Gömbi, a virágbogár lány.
– Hurrá, ez az! – ujjongott a kék csapat, és összeölelkeztek.
– Hajrá, kékek! Hajrá, pirosak! – hallatszott a nézők felől a vegyes hangzavar.
– Nem ér, Frida, nem szabad kézzel megfogni a labdát! – háborgott a méhecske.
– Bizony, Belladonnának igaza van, többet ne szabálytalankodj, Frida – mondta szigorúan Alfonzin, a bíró.
A meccs izgalmasan folytatódott. A pirosak is rúgtak két gólt, a kékek is, így már 3-2-re vezetett Vanda csapata, amikor újra leállt a játék.
– Frida elgáncsolt! – panaszkodott Gömbi.
– Igen, én is láttam – mondta Alfonzin. Frida, ha még egyszer szabálytalankodsz, kiállítalak.
Vanda csapata nyerésre állt. Frida egyre dühösebb lett.
– Idenézzetek! Most berúgom! – kiáltotta, és félrelökte Bogyócát, de a lökéstől ő maga is elesett, és fájdalmasan felkiáltott.
– A kezem, ó, a kezem!
A többiek mind odaszaladtak.
– Szaladok gyorsan Bagoly doktornőért – mondta Szellő, a szitakötő fiú, és már indult is.
– Ha nem fájna a kezed, legszívesebben kiállítanálak – mondta Alfonzin. – Csúnyán ellökted Bogyócát.
– Igen, tudom – szólt bűnbánóan Frida. – De nagyon fáj!
Meg is érkezett Bagoly doktornő.
– Ez bizony eltörött, be kell gipszelnem. Négy hétig lesz rajtad a gipsz, utána leszedjük. Vigyázz rá, semmi szaladgálás.
A meccs így a kék csapat győzelmével ért véget.
– A visszavágóra még egy kicsit várni kell – mondta Vanda, és megveregette Frida hátát.
– Ugyan már, hamar rendbe jössz! Ne lógasd az orrod.
– Sajnálom, hogy szabálytalankodtam – szipogott Frida. – Megígérem, ha helyrejön a kezem, többet nem fogok rosszalkodni, és játszhatunk egy tisztességes visszavágót.
– Addig is kicsit kidíszíthetnénk Frida gipszét – mosolygott Babó, a katicabogár fiú. – Gyertek, meghívok mindenkit uzsonnára.
A barátok mind beözönlöttek a katicafiú pöttyös házába. Elővették a filctollakat, és szebbnél szebb színes rajzokkal pingálták tele a cincér lány gipszét. Ha majd leveszi Bagoly doktornő, akkor is megtartom emlékbe – jelentette ki Frida, aztán mind asztalhoz ültek, és az utolsó falatig megettek egy óriási piskótatekercset.
Bogyóca és Babó – két jóbarát, hahó!
Mindig csak előre, erdőre, mezőre
szaladnak nevetve: dombokra, hegyekre.
Bogyóca és Babó – két jóbarát, hahó!
(ide kattintva az eredeti videót lehet megnézni)
