Banális esetek és démonikus szörnyetegek? Szó-tett-tár 2.

Sorozatunk folytatódik. Mint már írtuk, hasznosnak gondoltuk, hogy mi is összegyűjtsük azokat a kifejezéseket és nyelvi viselkedési formákat, amelyek egy mérgező, nőellenes kultúrát táplálnak. Elsősorban azért, hogy tudatosabban és felelősebben használjuk a nyelvet, másrészt, hogy minden szerkesztőséget, közösségi médiakezelőt erre bátorítsunk. Az előzménynek tekinthető fogalomtisztázó cikkünk a Transindexen itt olvasható, a Szó-tett-Tár első része pedig itt.

Ma már számos szakértői tanulmány foglalkozik a nők elleni, a családon belüli erőszak illetve a párkapcsolati visszaélések elkövetőivel, azaz elvileg már közismert lehetne ennek a súlyos problémának nagyon sok aspektusa. Valójában a közbeszéd és a média nem érvényesíti ezt a felgyűlt tudáshalmazt, hanem az eddig is használt sémák és típusok mentén jeleníti meg a nyilvánosságban a esetek legtöbbjét.

A bántalmazásokat, visszaéléseket, sérelmeket elkövető személyeket – magát a tettet – a közbeszéd sémája vagy egyediként, sajátosként kiemeli, vagy ellenkezőleg, banalizálja: ezzel pedig eltakarja a jelenség általánosságát és súlyos jellegét.

A kiemelés egyik legelterjedtebb eszköze a démonizálás, a tettes „szörnyetegként”, „monstrumként” való ábrázolása. Erre ma is számtalan példát találhatunk a sajtóban, ami a közösségi média számtalan kommentjében köszön vissza. Ez történt a „caracali rém” elnevezésű tettessel is, aki kiskorú lányokat rabolt el, erőszakolt meg, majd meg is ölte őket. Az elkövető tette kétségkívül rendkívül súlyos, mint ahogy az esetben elkövetett hatósági gondatlanságok és mulasztások is felháborítóak. De amikor a démonikus szörnyeteg kerül a közbeszéd előterébe, a szenzációjellegű híradásokkal, akkor háttérbe szorítja azt a tényt, hogy Romániában a kiskorúak elrablása akár a nyílt utcán, fiatal nők megfélemlítése, bántalmazása, megerőszakolása, illetve a nők meggyilkolása nem egyedi, ritka esetek, ami csak akkor következik be, amikor felbukkan a társadalomban egy ilyen démonikus rém.

Ehhez a kiemeléshez hozzátartozik, hogy az eseteket nem a nők elleni erőszak kontextusában tematizálja, hanem az esetek különlegességeit, brutalitását, horrorisztikus jellegét helyezi előtérbe.

A hatósági eljárás során a tett megítélésében fontos szerepet játszhat a konkrét tett körülményeinek részletes feltárása és elemzése. A nyilvánosság percepcióját ezek a részletek – a tett brutális jellegének kiemelése, a használt eszközök részletes ismertetése, a helyszín bemutatása, a hozzászólók egyéni érzelmi reakciója –, éppen azt mossa el, hogy ezek a tettek éppen annyira súlyos bűncselekmények, teljesen függetlenül a körülményektől.

Egy nők elleni gyilkosság ugyanannyira súlyos, ha késsel, ütlegeléssel, fojtással vagy felgyújtással követik el, egy elrablás, fizikai bántalmazás, nemi erőszak elkövetése is pont annyira bűncselekmény, ha egy rokon, tanár, lelkész, volt élettárs, vagy egy idegen követi el. Tudható, hogy az esetek döntő többségét nem pszichopatológiában szenvedő vadidegenek követik el, hanem az áldozatok közvetlen bizalmi körében lévő emberek.

A bántalmazó kiléte tényszerűen a tetthez tartozik, viszont nem mindig indokolt a sértett és az elkövető kapcsolatát részletezni, és érzelmileg telített kifejezéseket használni. Annál is inkább, mert valójában erre a nyilvánosságnak nincs is rálátása. Például egy bántalmazó párkapcsolat esetében, ahol az egyik fél teljes hatalmi kontrollt gyakorolt a másik felett, elhibázott úgy emlegetni a tettest, mint a sértett „párja”, „kedvese”, „szerelme” – akkor is, ha tény, hogy viszonyuk van, élettársi, vagy házastársi kapcsolatban élnek. Ugyanez vonatkozik a rokonsági vagy más társadalmi kapcsolatokra is.

Nem tudjuk az elkövető és az áldozat milyen viszonyban van egymással, de amikor azt írjuk, hogy „a legjobb barátja”, a „saját édesapja”, akkor a szavak érzelmi telítettsége olyan érzelmi referenciákat hoz előtérbe, amelyek a tettes cselekedetét hiteltelenítik, banalizálják. Ugyanis egy „kedves”, egy „édesapa” vagy egy „volt barát” nem szokta megverni, megerőszakolni, meggyilkolni a „párját”, „barátnőjét”, „kislányát” – így az egész eset hiteltelenné, banálissá válhat, és rejtve marad a tény, hogy egy mérgező, bántalmazó hatalmi kapcsolatról van szó, és nem egy egyenlő felekből álló emberi kapcsolatról.

A tettes (és vagy a sértett) további társadalmi jellegzetességeit, vagy fizikai-lelki állapotát hangsúlyozzák, akkor az egyszerre lehet alkalmas arra, hogy a nők elleni erőszakot kiemelje vagy banalizálja, így elhárítva a jelenség komolyságát.

A szakértők folyamatosan azt hangsúlyozzák, hogy az ilyen jellegű erőszaknak bárki lehet az elkövetője.

Amikor egy bűntényt elkövetnek, akkor egy ember követi el egy másik ember sérelmére, attól függetlenül, hogy ez egy elzárt vidéki faluban, vagy egy nagyváros egyetemi környezetben történik. Amikor a közbeszéd kiemeli, hogy az érintettek, vidékiek, városiak, magyarok, románok, vagy romák, hogy mennyire képzettek, iskolázottak, vagy milyen az anyagi helyzetük, akkor ezt a törekvést gáncsolják, és félrevezető sztereotípiákat erősítenek a banalizálás segítségével. Például, hogy a romák körében, vagy vidéken, vagy a szegényebb családokban „természetes” lenne, hogy „verik a feleségüket”. Egyrészt nem az, másrészt a jelenség a teljes társadalmunkat átszövi. (Ezekről az előítéletekről itt írtunk részletesebben.)

A sajtóban használatos banalizáló, vagy kiemelő sémának a káros és kerülendő hatására jól rámutat az az eset, amikor egy televízió műsorában fenyegette meg a tettes az áldozatát, majd alig néhány hónappal később valóban meg is gyilkolta.

Ha családon belüli erőszak miatt segítségre van szüksége, hívja az áldozatok megsegítése céljából működtetett 0800 500 333-as ingyenes, zöld telefonszámot, vészhelyzet esetén pedig az 112 segélyhívószámot.

A cikksorozatot több magyar, román és angol nyelvű forrás kutatása és feldolgozása mentén készítjük. Néhány példa a teljesség igénye nélkül: Patent EgyesületetNők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesületet (NANE)Nők Joga honlap, a Nőkért Egyesültet szakirodalmi archívumNem tehetsz róla, tehetsz ellene közösségi médiaoldal, az A.L.E.G Egyesület Jurnaliști care fac diferența c. projekt, Consiliul de Presă din Republica Moldova kiadványa, a Dart Center for Jurnalism & Trauma anyagai, a Femifesto Use The Right Wolrds kiadványa, a Minnesota Coalition Against Sexual Assault honlapja, és még sok más.

Ha olyan szókapcsolattal, kifejezéssel találkozol, ami beillene a sorozatunkba, írd le kommentben (a cikk alá), vagy küldd el nekünk a hkszilard@transindex.ro címre. Köszönjük, ha segítesz!

Nyitókép: Ravikiran Rajagopal / EyeEm/ GettyImages

Comments