A nők elleni erőszak Romániában – amiről mindenki tud, de senki sem beszél

Romániában a nők elleni erőszak egy olyan téma, amelyet sajnálatos módon tabuként kezelünk, úgy társadalmi, mint egyéni szinten és sokszor ugyanez tükröződik a hatóságok eljárásaiban is. Simon Andreea ügyvéd írása.

Úgy vélem, ennek egyik bizonyítéka az Európai Emberjogi Bíróság által kimondott számos határozat, amelyben Romániát elítélik ezen ügyekben mutatott passzivitása miatt. Annak ellenére, hogy Románia aláírta és jóváhagyta az Isztambuli egyezményt is, amely a nők elleni és családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szól, még mindig számos ügy kerül a bíróságok elé, ahol a tapasztalat az, hogy a hatóságok nem tesznek meg elég lépést annak érdekében, hogy kiderítsék, mi is történt valójában ezekben az esetekben.

Talán az egyik legfrissebb ilyen határozat a Buturugă kontra Románia ügy. 2013 decemberében a kérelmezőt egykori férje megverte és halállal fenyegette. Azt mondta neki, hogy kidobja az erkélyről, így öngyilkosságnak álcázva tettét. A kérelmező törvényszéki orvosi igazolás alapján feljelentette a volt férjet erőszakos magatartása miatt. A bűnügyi nyomozás során bizonyítékként kérte számítógépének az átkutatását, azt állítva, hogy volt férje feltörte az elektronikus fiókjait, beleértve a Facebook-fiókját is, valamint, hogy másolatokat készített magánbeszélgetéseiről, dokumentumairól és fényképeiről. Ezt a kérést elutasították azzal az indokkal, hogy a kérvényezett eljárás által összegyűjthető bizonyítékok nem kapcsolódtak a volt férj elleni vádakhoz.

A felperes ezt követően új panaszt nyújtott be a levéltitok megsértéséért, amelyet késedelem miatt elutasítottak. A volt férjet adminisztratív pénzbírsággal sújtották, az ügyet pedig lezárták anélkül, hogy hivatkoztak volna arra, hogy a vádlott cselekedete bármilyen családon belüli erőszak tárgyát képezte volna. A hazai bíróságok megerősítették az ügyészség azon megállapításait, amelyek szerint a kérelmezővel szembeni fenyegetések nem érték el a törvény által meghatározott társadalmi veszélyességet, és nincs közvetlen bizonyíték arra, hogy a sérüléseit volt férje okozta volna. A levelezési titok állítólagos megsértésével kapcsolatban a bíróság megállapította, hogy az nem releváns az ügy szempontjából és hogy a közösségi hálókon közzétett adatok már amúgy is nyilvánosak voltak, habár a kérelmező nem csak a már nyilvánossá tett adatok sértését vélelmezte.

Az Európai Emberjogi Bíróság úgy döntött, hogy Románia nem tett eleget az egyezmény 3. (embertelen, megalázó bánásmódnak a tilalma) illetve 8. (levéltitok) cikkelye által előírt kötelességeknek. Ami a 3-as cikkelyt illeti, megállapította, hogy a hatóságok arra szorítkoztak, hogy tanúként hallgassák ki a kérelmező hozzátartozóit, és nem nyújtottak be további bizonyítékokat a kérelmező sérüléseinek eredetének és esetleg azok előfordulásáért felelős személyek megállapításához.

Állítólagos családon belüli erőszakkal kapcsolatos ügyekben a hatóságoknak meg kellett volna tenniük a szükséges intézkedéseket az eset körülményeinek tisztázása érdekében. Következésképpen, még ha a Románia által létrehozott jogi keret bizonyos formájú védelmet is kínál a kérelmezőnek, ez utóbbi az inkriminált erőszakos cselekmények után hatályba lépett és nem orvosolta a vizsgálat hiányosságait.

Ami a 8. cikkelyt illeti, mind a hazai, mind a nemzetközi jogban a családon belüli erőszak jelensége nem korlátozódik a fizikai erőszakra, hanem magában foglalja a pszichológiai erőszakot vagy zaklatást is. Ezenkívül az internetes zaklatás jelenleg a nők és lányok elleni erőszak egyik aspektusaként ismerhető el és különböző formákat ölthet, ideértve az áldozat számítógépének feltörését és lopását, az adatok és képek cseréjét és manipulálását, beleértve az intim részleteket is. A Bíróság azt is kihangsúlyozta, hogy a számítógépes megfigyelést gyakran az illető partnere végzi, ezért a hatóságoknak kötelességük körültekintőnek lenniük. A Bíróság kihangsúlyozta, hogy a nemzeti hatóságok a családon belüli erőszak eseteinek kivizsgálásakor figyelembe kell vegyék azokat a tetteket, amelyek sértik a házastárs vagy az élettárs levéltitkát és a hatóságok kötelesek átfogó vizsgálatot folytatni a családon belüli erőszak minden lehetséges formájának megértése érdekében. Ennek a határozatnak talán az egyik legfontosabb pontja az, hogy a Bíróság újra kihangsúlyozza, hogy a nők elleni erőszak egyik formája az az internetes zaklatás, amely mostanság egyre gyakoribb, és egyes esetekben nehezen bizonyítható, emiatt sajnálatos módon a hatóságok elmulasztják a gyors és alapos kivizsgálást.

Románia nem csak ebben az esetben mulasztotta kötelességeinek teljesítését. Ugyanezek róhatok fel a Bălșan kontra Románia, D.M.D kontra Románia, E.M. kontra Románia ügyekben is, illetve a teljes igazság torzítása is fennáll (szerencsére csak kivételes esetekben), mint például az M.C.G kontra Románia ügyben, ahol a hazai bíróságok úgy vélték, hogy egy 11 éves kislánynak megvan az ítélőképessége, ahhoz, hogy sorozatosan szexuális aktust kezdeményezzen egy 52 éves férfivel, így ezt nem ítélték el nemi erőszakért, hanem csak kiskorúval létesített nemi aktusért. Továbbá elég, ha a hazai döntéseket vizsgáljuk: emlékezzünk a marosvásárhelyi Szabó Emese ügyre, ahol egy fiatal anyát féltékenységből fejbe lőtt a volt élettársa, pedig a hatóságok tudtak róla, hogy a nő többször is meg volt fenyegetve, de semmit sem tettek. Ugyanakkor tragikomédiába illő döntés az is, ahol a tordai bíróság azt határozta, hogy az erőszakos férj egy méteres távolságot tartson a feleségtől, elutasítva a férj kilakoltatását a közös otthonból – a határozat elleni fellebbezést a Kolozsvári Törvényszék visszautasította, megerősítve az alapfokú döntést.

A fent említett tényekből könnyen levonható a következtetés, hogy Romániának még sokat kell dolgoznia azon, hogy ilyen esetek kivételekké váljanak és akkor, ha egy nő feljelentést tesz erőszakért, ezt komolyan vegyék és alaposan kivizsgálják. Továbbá fontos lenne, hogy államunk népszerűsítse azokat az eszközöket, amelyek a nők kezében vannak erőszak esetén. Végezetül ezek közül párat felsorolnék:

  • Sürgősen hívjon segítséget az 112-es telefonszámon, vagy információt kérhet a 0800 500 333 telefonszámon – a családon belüli erőszak áldozatainak telefonvonalán
  • Szállást kérhet egy menhelyen, ahol akár pszichológiai és jogi tanácsadásban is részesülhet. További részletek a 217/2003 törvényben is megtalálhatók.
  • Ideiglenes távolságtartási végzést kérelmezhetnek, amelyet később bírósági kereset által meghosszabbíthatnak. Ezekben az esetekben a bíróság kötelezően biztosítja a jogi képviseletet, hivatalból kihelyezett ügyvéd által
  • Bizonyos feltételeket teljesítve, ingyenes jogi tanácsadásban és képviseletben is részesülhetnek

Vigyázzunk magunkra és egymásra!

Photo by Mika Baumeister on Unsplash

Comments