A fiatal nők többségét érintik a szüléshez kapcsolódó félelmek: hogyan lehet ezt fotókkal megragadni?

“Régóta foglalkoztatnak a családunk női tagjait ért traumák és a traumák hatásai. Így jutottam el a családunkban megtörtént abortuszokhoz, amelyek úgy gondolom, ha nem is közvetlenül, de több szempontból is érintenek. Ezért kezdtem el foglalkozni a terhességmegszakítással járó női problémákkal: hogy mit él meg a nő egy ilyen döntéskor, mit érezhet, ha már túlvan a műtéten, hogyan tud ezzel együtt élni. A vizsgálódásom eredményeképpen készítettem el a 10/4 című fotókönyvemet. Ez a könyv képezi mesteri munkám közvetlen előzményét” – írja Miron-Vilidár Vivien a Kietlen pusztán lebegett a sötétség magából szült fényt c. fotókönyv bemutatásában.

Ez után kezdett el érdeklődni, mi van akkor, ha egy nő úgy dönt, hogy szülni szeretne, és a mesteri munkája a szüléshez kapcsolódó viszonyát fogalmazza meg. “Az érdekelt, miből fakad ez a bennem lévő erős félelem és bizonytalanság a szüléssel kapcsolatban. Eleinte a közvetlen környezetemben kezdtem keresni az okokat: így kezdtem el kutatni édesanyám szüléstörténetét, ami egyben az én születésem története. Kiderült számomra, hogy mindketten traumatikus történetet hordozunk magunkban, csak más szemszögből” – magyarázta.

A felismerése pedig arra sarkallta, hogy tovább kutassa a negatív szülésélményeket a szűk és tágabb környezetében, és a ebből fakadó hatások megerősítették, hogy indokolt ezzel a témával mélyebben foglalkoznia. Vizsgálódása eredményei azt igazolták, hogy a fiatal nők többségét érintik a szüléshez kapcsolódó félelmek és az azokból fakadó bizonytalanság. A munkájával pedig a nők szülés előtti és utáni nézőpontjait szerette volna bemutatni.

“Mestermunkám készítésének ideje alatt szükségem volt rá, hogy lássam, tapasztaljam a szülést magát, ezért két szülési folyamatot is nyomon követtem a terhesség korai szakaszaitól. Így állt össze bennem a kép: törékeny és kiszolgáltatott az, aki éppen szül és születik, a félelmek pedig ebből is származhatnak. Ráeszméltem, hogy a szülés egy túlélhető, elviselhető és katartikus természetes folyamat, ami egyben egy óriási misztériumot rejt, ha teret adunk érzéseinknek” – írta.

“A fotókönyvemet az önismereti munkám gyümölcsének tekintem. Képeim vizuális asszociációk azokra az érzetekre, hangulatra, amelyeket a szüléshez kapcsolok. Több jelentéssel rendelkező felületekként tekintek a képeimre. A jelentések előhívásával játszottam a képpárok meghatározásakor és a képek ismétlésével. A gyűrött lepedő esetében, amit először a feltört beton képe mellé helyeztem, majd a virágzó fa mellé: ez az első képpár így brutalitást, valami negatívumot sejtet, míg ugyanaz a gyűrött lepedő összekapcsolódhat a termékenység, akár a szexualitás fogalmával” – magyarázta.

Állítása szerint a fotókönyv szerkesztését, a fotók készítését nagyban befolyásolta a Japánban töltött hat hónap szakmai gyakorlata. “Az ott töltött idő és a tapasztalatok kialakították bennem a szemlélődő tekintet és képileg az egyszerűségre való törekvést. A japán költészet legjellegzetesebb versformája, a haikuk iránti rajongásom pedig átívelt a fotókönyvem szerkesztésébe. Ugyanúgy, ahogy a haikuknak is van egy sajátos szabályrendszere, gondolok itt a kötött versformákra, a szimmetriára, tömörségre, ugyanúgy a fotókönyvemet is egy sajátos szabályrendszer határozza meg, amelyben a kép találkozása egy másik képpel leginkább egy értelmezési játékká válik” – írja.

A fotókönyv nagyobb felbontású képekkel online itt érhető el.

Comments