„A 10 éves kislány beismerte, önszántából vett részt a szexuális orgián.” Szó-tett-tár 3.

Sorozatunk folytatódik. Mint már írtuk, hasznosnak gondoltuk, hogy mi is összegyűjtsük azokat a kifejezéseket és nyelvi viselkedési formákat, amelyek egy mérgező, nőellenes kultúrát táplálnak. Elsősorban azért, hogy tudatosabban és felelősebben használjuk a nyelvet, másrészt, hogy minden szerkesztőséget, közösségi médiakezelőt erre bátorítsunk. Az előzménynek tekinthető fogalomtisztázó cikkünk a Transindexen itt olvasható, a Szó-tett-Tár első része itt, a második pedig itt.

1. Szex-orgia, szexuális orgia

Mint erről beszámoltunk, nemrég a rendőrség nemi erőszak, kiskorúval létesített szexuális kapcsolat, gyermekpornográfia és bántalmazás miatt indított büntetőeljárást, miután feljelentés történt, hogy több kiskorú kamasz fizikailag és szexuálisan bántalmazott egy 10 éves kislányt; a gyanúsítottak a tettüket le is filmezték, a videót pedig feltöltötték egy közösségi média oldalra. Az esetről egyes romániai lapok olyan címmel közöltek hírt, mint „Szexuális orgia 10 és 13 éves gyerekek között egy elhagyott Ploiesti-i épületben. Mindent lefilmeztek és megosztották az Instagramon”.

Az orgia szó olyan csoportos kicsapongó viselkedésformákat jelent, amelyben központi szerepe van a nemi-szexuális vágyaknak és aktusoknak, vagy más közerkölcsi normába ütköző tobzódó magatartásformáknak (csoportos tudatmódosító szer-, alkohol-, stb. használat). Amikor a sajtó 10-13 éves gyerekekkel kapcsolatban használja a „szexorgia” vagy „szexuális orgia” kifejezést, akkor azt a benyomást kelti, hogy a kiskorú gyerekek tudatosan megszegték a társadalmi-erkölcsi normákat, azaz ők felelősök a tetteikért – azaz a társadalomban jelen lévő áldozathibáztató attitűdöket erősíti. Belátható, hogy egy kiskorú kamasz egy ilyen esetnek az áldozata, és nem felelős elkövetője (még abban az esetben is az, hogy ténylegesen tettes), illetve ami történt, az csoportosan elkövetett szexuális bűncselekmény.

2. Szexbotrány

Gyerekek ellen elkövetett szexuális bűncselekmények kapcsán a sajtóban találkozhatunk a „szexbotrány” kifejezéssel is. A „szexbotrány” olyan szexuális kapcsolattal összefüggő eseményeket, történéseket jelent, amely általános közfelháborodást, megütközést váltanak ki a nyilvánosságból. Bár értelemszerűen a kiskorúakkal szemben elkövetett szexuális visszaélések felháborítóak, a „szexbotrány” egy kiemelt, bulváros, pletyka-szerű, szenzációs (szenzáció = érzéki benyomás) kontextusba helyezi. E szerint valami rendkívüli, egyedi, izgató dolog történt. Ezzel szemben valójában gyerekek ellen elkövetett bűncselekményekről van szó, amelyek strukturális társadalmi problémát képeznek, az abúzusok a szakirodalom által jól körülírt jelenségek – amikor a morális közfelháborodást nem az érzékiség, vagy a rendkívüliség indokolja, hanem a visszaélés maga. A probléma nem csak a kiskorúakkal szembeni visszaélésekkor jelenik meg, hanem általában a családon belüli és a nők elleni erőszak eseteiben.

3. Konszenzuális szexuális aktus: „beleegyezett, hozzájárult”

A fentebb említett esetről az Agerpres hírügynökség újabb információkkal szolgált: „Prahova: a 10 éves lány beismerte, hogy beleegyezett abba, hogy az 5 fiatallal létesítsen szexuális kapcsolatot (értesülések)”.

A hatályban lévő romániai törvénykezés szerint akonszenzuálisnak tekinthető szexuális aktus alsó korhatára 15 év. Ennél fiatalabbak esetében nem merülhetne fel a beleegyezett-e vagy sem kérdése, hiszen a törvény értelmében „a szexuális kapcsolat, orális vagy anális szexuális aktus, illetve bármilyen vaginális vagy anális behatolás” amelyet 15 évnél fiatalabb ellen követtek el, szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény. (Btk. 2020-as cikkely). Nemi erőszaknak pedig olyan szexuális aktus minősül, legyen ez akár vaginális, orális vagy anális, amelyet egy beleegyezési lehetőségtől megfosztott emberrel szemben követnek el, vagy olyannal szemben, aki képtelen a védekezésre. (Btk. 218-as cikkely). Mint több civil szervezet felhívta már a figyelmet, a probléma az, hogy a törvénykezés nem tisztázza kellő egyértelműséggel, hogy a 15 évesnél fiatalabbakkal létesített szexuális aktus büntetendő szexuális cselekménynek számít és/vagy nemi erőszakként kezelendő.

A joggyakorlat tehát az, hogy minden egyes esetet külön-külön bírálnak el, és az esetek többségében (5-ből 4-esetben), ha nincs fizikai nyoma az erőszaknak, illetve nem állapítható meg, hogy a gyerek „védekezett”, akkor konszenzuális szexuális aktusnak tekintik. Ebből következően a tettesek sokkal enyhébb büntetéseket kapnak: például egy 9 éves áldozat esetében is megállapították, hogy konszenzuális szexuális aktus volt (egy 52 éves férfival, illetve több kiskorúval), a kiskorú tettesekre 100-250 lejes pénzbírság volt a büntetés. Az esetről, amely végül az Európai Emberjogi Bíróság elé került, részletesebben itt írtunk.

4. Az áldozat „beismerte” „bevallotta”, „azzal vádolta”, „állítólag az történt”

A kihallgatások során a 10 éves kislány beismerte (mărturisit: vallotta, tanúsította), hogy első alkalommal nem volt erőszaknak kitéve, hanem önszántából vett részt a szexuális orgián. Hasonlóan a gyerek anyja is állítólag azt mondta a nyomozóknak, hogy a lánya beleegyezését adta, hogy szexuális kapcsolatot létesítsen a hat kiskorúval.” – írta egy romániai lap. Az „orgia” és a „beleegyezett” problémás kifejezéseken túl, további sajtószakmai mulasztásokat azonosíthatunk be.

A visszaélésekkel foglalkozó szakirodalom felhívja a figyelmet arra, hogy nem helyénvaló az áldozat esetében olyan szóhasználattal élni, mi szerint a kihallgatás során a „beismerte, bevallotta / vallotta” kifejezéseket. Ugyanis ez a tettes helyzetébe illeszti az erőszak túlélőjét (az elkövetőnek kell bevallania a tettét), pedig ő a sértett félként van jelen az igazságszolgáltatási eljárásban. Hasonlóan nem indokolt használni a „vádolta” kifejezést – amikor az áldozat panaszt tesz az őt ért sérelmem miatt –, mert a nyilvánosság számára a „megvádolta”, „vádaskodott” szavak azt sugallják, hogy ő tesz valamit egy személy ellen, azaz szintén a tettes, az elkövető szerepkörébe helyezi a sérelmet elszenvedő érintettet. Hasonlóan káros kifejezés az „árulkodott”, ami bár a sajtóban nem jelenik meg, mivel jellegzetesen előfordul kiskorúak környezetében, érdemes megemlíteni. Mikor egy gyerek panaszt tesz arról, hogy sérelem érte, akkor nem „árulkodott” és nem „vádaskodott”, és nem neki van bevallani, megvallani valója.

Szintén kérdéseket vet fel az állította-állítólag használata, mert bizonyos kontextusban az áldozatot hitelteleníti: „XB azt állította, hogy megerőszakolták”, vagy „állítólag megerőszakolták XB-t”. Ezzel szemben az sértett fél hitelességét erősíti, amikor úgy fogalmazunk, hogy „XB arról számolt be, hogy megerőszakolták”, vagy „XB nemi erőszak miatt panaszt tett / feljenetést nyújtott be”.

5. Mit mondott” a gyerek valakije?

Említést érdemel az is, hogy a sajtó nagyon sok esetben olyannyira a „szexbotrányt” követi le, hogy nem veszi tekintetbe, hogy a bűncselekménynek melyek azok a vonatkozásai, amelyek a nyilvánosságra tartoznak, és melyek azok, amelyek kizárólag a jogi eljárásra. Így nagyon könnyen olyan információk, részletek is a széles nyilvánosság elé kerülnek, amelyek nem indokoltak. Ezt tovább súlyosbítja, amikor ezeket az információkat nem hivatalos forrásból merítik az újságírók, hanem értesülések alapján. Például a nyomozó hatóságok számára fontos lehet a 10 éves áldozat anyjának a tanúskodása, de hogy állítólag mit mondott (miről tanúskodott) a meghallgatáson, nem biztos, hogy közérdekű információ.

A probléma az, hogy a nagyon sok részlet, ami a nyilvánosság elé kerül az esetről vagy az áldozatról – legyenek azok hivatalos adatok vagy értesülésekből származó bizonytalan részletek – csökkenti az áldozat kontroll-érzetét az események fölött, akár gyerekről, akár felnőttről van szó. S mint közismert, abúzus esetén az elkövető éppen az áldozatnak a teste, lelke, szabadsága, élete fölötti kontrollját ragadja el. Az indokolatlan részletközlés így egy további visszaélés és semmiképp nem közérdekű tájékoztatás.

A túlzott részletezés egyik további hibája, hogy jellegzetesen olyan részleteket emelnek ki, amelyek a bántalmazást túlélő személy külsejét, fizikai megjelenését érintik (exponálva a nemiséghez, szexualitáshoz kapcsolt ruhákat, miniszoknya, dekoltázs stb), viselkedését, magatartását (ivott, provokált) vagy a személyes kapcsolatait (kinek a kije, szeretője, barátja, lánya, osztálytársa). Ezek felemlegetése azt sugallja, hogy a visszaélés, bántalmazás összefüggésben állna ezekkel a vonatkozásokkal, és azokért a sértett fél volna a felelős. A tettért a tettes a felelős.

6. Védője, pártfogója

Kapcsolódva az előző ponthoz, a sajtóban gyakran találkozhatunk azzal, hogy a gyerek „védője” vagy „pártfogója” nyilatkozott valamit. A „védő” a védőügyvédet jelenti, így nem hibás a kifejezés, ám a szakirodalom hangsúlyozza, hogy a „védő” kifejezést a sértett áldozatiságát erősíti fel, és a túlzottan hangsúlyos áldozati szerepnek megbélyegző hatása van. Sokkal tárgyilagosabb és pontosabb a jogi képviselője kifejezés az ilyen helyzetben. A „pártfogó” alatt általában szakmai tanácsadót, gyerekvédelmi szakértőt, esetenként pszichológust szokták érteni, amivel az a probléma, hogy nyelvileg úgy mutatja fel az esetet, mintha két személy és a párfogóik csapnának össze, az az allúziót keltve, mintha két párt, két fél között lenne vita, vagy sportmérkőzés zajlana (a „védő” kifejezés sportkifejezés is!). Pedig valójában nem két egyenlő fél között van nézeteltérés, hanem egy (vagy több) állampolgár megsértette valakinek a jogait és a törvényt – és ebben az ügyben kell igazságot szolgáltatni.

7. Liliomtiprás”, „deflorálás”

A kiskorúakkal szemben elkövetett szexuális visszaélések kapcsán a tettest a magyar sajtó néha még mindig „liliomtiprónak” nevezi. A gond az, hogy nem indokolt egy kiskorú elleni szexuális bűncselekményt eufemizálni, szépítve kifejezni. Másrészt a problémát súlyosbítja, hogy a tettes cselekményének súlyosságát enyhíti, éspedig úgy állítva be a helyzetet, hogy a sértett személyt dehumanizálja. Ugyanis ebben a szemantikai kontextusban a liliom, mint a virág, az ártatlanságot szimbolizálja, egy kiskorú lány pedig azért „ártatlan”, mert szűz. Mint az első Szó-tett-tárban írtuk, problémás az ártatlanság/szűzesség ilyen értelemben való hangsúlyozása, mert az „elvesztette ártatlanságát”, „megrontották”, „megbecstelenítették” kifejezések egy embert nem-ártatlannak, hanem (el)romlottnak, becsét (értékét) elveszítettnek állít be. Ide vágó kifejezés a „deflorálás” is, ami elvirágzást jelent, s mint ahogyan az „eltiport” úgy az „elvirágzott” virág is értéktől megfosztottságot sugall.

A virághoz kapcsolódó kifejezések ugyanakkor szexisták, ugyanis egy emberi egzisztencia vonatkozásából egyetlen aspektust emelnek ki, ami éppen a nemi szerv biológiai állapotához kapcsolódik (a virág a növény szaporítószerve).

Egy lány “értéke” nem abból ered, hogy szűz-e vagy sem, nem is tartozik a téma tárgyához, mert a probléma lényege az, hogy egy emberi lénnyel, egy kiskorú személlyel szemben erőszakot alkalmaztak és visszaélést, bűncselekményt követtek el.

Nyitókép: Banksy Girl and Heart Balloon / Fotó: Dominic Robinson

Comments