Vér ciki? Ideje lenne végre nyíltan beszélni a menstruációról

Tizenegy éves voltam, amikor megjött az első menstruációm. Édesanyám akkor épp kórházban volt, ezért egy rövid ideig senkinek nem mondtam el, mi történt. Nagymamám akkor tudta meg, amikor következő hónapban elájultam az előszobában.

Tizenhat év és közel kétszáz menstruáció után ma már szemrebbenés nélkül tudok (és vagyok hajlandó) beszélni bárkivel a ciklusomról. Sőt, gyakran kötelességemnek érzem felhozni a témát. Volt, hogy gyötrelmes alhasi fájdalmak miatt meg kellett kérjem egyik tanáromat, hogy tegyük át a vizsgát, nemrég pedig egy munkatársam türelmére számítottam, amikor munkaidőben, az első napon, közel három órán át mozdulni sem tudtam (kivéve, amikor hányni futottam a mosdóba). Amikor a ciklusomat rögzítő applikáció jelzi, hogy közeleg a végzet, csak elmosolyodom, majd pár napra rá felüvöltök a Holdra.

Sarah's Scribbles
Sarah’s Scribbles

És én még a szerencsések közé tartozom.

Anyum, aki akkoriban biológia tanárnőként dolgozott, időben és szépen illusztrálva világosított fel, hogy mi történik a lányok testével egy adott korban. Olyan családból származom, ahol a fiziológiai folyamatok megbeszélése nem jelentett tabutémát; és dolgozó, középosztálybeli nőként anyagi keretem is van rá, hogy havonta tisztasági- és szárnyas betétet (nappalit és éjszakait), tampont, fájdalomcsillapítót és egyéb kellékeket vásároljak. Huszonhét éves koromra eljutottam oda is, hogy a magam módján meg is ünnepeljem a menzeszem első napját, hogy ezen a módon is megéljem nőiségemet. Én a szerencsések közé tartozom, bár a nálam fellépő és orvos által diagnosztizált premenstruációs diszfória nem egyszer tolt szuicid gondolatok felé.

Arra, hogy a menstruációt övező diskurzus mennyire félresiklott, illetve nemlétező, akkor jöttem rá, amikor (az általam gyakorolt, heteronormatív) párkapcsolati szituációkban, több ízben is el kellett magyarázzam, hogy mit jelent a de facto ciklus, a hormonháztartás, a hangulatingadozás, a peteérés, a szexuális vágy és aktus természetének változása, és így tovább, és így tovább. Hogy mit jelent spirituális és fizikai szempontból minden hónapban meghalni és újjászületni, esztelenül kívánni és utálni a szexet, csokit zabálni pizzával, sírni macskás gifen. Korosztályom számtalan férfi tagja szinte semmit nem tudott a menstruációról, és sokan azt sem értették, hogy miért szükséges, hogy képben legyenek. Az empátia egy dolog, de a 21. században meglepő azért, hogy co-living helyzetekben egyesek elől dugdosni kell a doboz tampont, mert a havonta ismétlődő menzesz szégyen, ciki, titok. Fiatal nőként számtalan abszurd szituációban találtam már magam, és én még a szerencsések közé tartozom. Az utóbbi hónapok legextrémebb helyzete számomra az volt, amikor a lakótársam bocsánatot kért tőlem, amiért egy vendég rákérdett viccből, hogy menstruálok-e.

Hogy a menstruáció sokszor nők körében is tabutéma, számos rendkívüli következménnyel jár. Kezdjük a legalapvetőbb problémával: a nem kívánatos terhességek nagy része megelőzhető lenne, ha a fiatal, szexuálisan még nem aktív pre-tinédzserek kellő felvilágosítást kapnának a ciklus és a termékenység összefüggéséről. A női nemi higiénia és egészség kérdése a második helyen állna: számos fiatal (és nem olyan fiatal) nő nem jár rendszeresen, sőt egyáltalán nőgyógyászhoz, így nemcsak a természetellenes menstruációs fájdalmak ellen nem tudnak gyógyszert kapni, hanem a rákszűrést, a szexuális úton terjedő betegségek felfedezését és kezelését, illetve a meddőséget okozó egyéb faktorok feltárását sem tudják időben elvégezni. Sokan legtöbbször akkor mennek orvoshoz, amikor már túl késő, a folyamat visszafordíthatatlan.

A menstruációról való beszéd démonizálását Erdély-szinten nehéz megítélni. Saját barátnőimmel állandóan napirenden van a ciklusunk, mert életünk egyik legmeghatározóbb élménye. Különbség van nemcsak város és falu, hanem család és család között is. Évek óta ismerek olyan lányokat, akik soha egy szót nem szóltak a havi vérzésükről, még a legbizalmasabb körökben sem. Hogy milyen kilátásai vannak egy ultrakonzervatív környezetben felcseperedő fiatal lánynak, nem tudhatom.

Berta Artigal Illustration
Berta Artigal Illustration

Az utóbbi években számtalan tanulmány és statisztikai felmérés született a menstruáció társadalmi megítéléséről, illetve a menstruáció szociális hatásairól. Egészen lenyűgöző triviától elkeserítő számokon át a tudományos cikkig egyre többen és többféleképpen foglalkoznak a menstruációval. Ez annak tudható be, hogy az utóbbi évtizedekben fellendült a tudományos életben a női szakértők száma, akiknek alkalmuk nyílt olyan égető problémákkal foglalkozni, amik a Föld lakosságának több mint felét napi szinten közvetlenül érintik (a másik felét csak közvetetten).

A menstruációs vér normalizálására tett kísérletek ugyancsak különféle módon valósulnak meg: míg 2015-ben az Instagram még letiltotta az indiai-kanadai származású művész, rupi kaur vértől foltos posztját, ma már egyre tágabb a diskurzus. Az Instagramon a menstruation hashtag több mint 110 ezer posztot takar, a period (ciklus, informális) pedig majdnem 950 ezret. A BuzzFeed is több ízben foglalkozott a témával, például amikor két halandó nőt kért fel arra, hogy Sarah Levy képzőművész-aktivista segítségével képet fessenek menstruációs vérükkel, egy berlini művészeti kezdeményezés Instagramja pedig csakis a kétes anyagból készült műalkotásokra specializálódik. Bár az ötlet elsőre extrémnek tűnhet, már hazai vizeken is teret kapott: 2017-ben ugyanis a nagyváradi Páll Tímea többhónapos képzőművészi munka révén festett meg egy embriót a saját menstruációs vérével. És mindannyiunk által üdvözlendő az a kezdeményezés, hogy Skócia első ízben fogja anyagilag támogatni a menstruációhoz szükséges kellékek beszerzését.

Páll Tímea, The Diary of My Period
Páll Tímea, The Diary of My Period

A menstruációról való beszéd, mint sok más, nőket és egyéb marginalizált csoportokat illető kérdéskör, még gyerekcipőben jár. Számomra az egyetlen járható útnak a radikális őszinteség tűnik: csak semmi pironkodás, csak semmi titkolózás. Nem kell farzsebben bújtatni azt a betétet, megfér a tenyeremben is. Lehet kocsmázás közben is megbeszélni, hogy ki milyen módszert alkalmaz a nehéz napokon. És most, hogy ránézek a M.Cycles-re, látom: ovulálok. Nos, ez mindent megmagyaráz.

Kovács Bea

Comments