Seress Rózsa:
Életemben két férfit…
Életemben két férfit szerettem:
Egyik volt a drága jó apám.
Jól nevelt és ápolgatott engem,
Istenem, de vigyázott reám.
És amikor betegségbe estem,
Féltő szívvel úgy imádkozott!
De én csak az ellenét kerestem,
Apám sírt, de nem panaszkodott.
Ám egy napos nyári délutánon,
Jött felém egy csinos barna srác.
Úgy jött, mint egy megvalósult álom,
Azóta nincs nyugodt éjszakám.
Másodszor azt a fiút szerettem,
Szívem, lelkem úgy megváltozott.
Annak is az ellenét kerestem,
A srác sírt, de nem panaszkodott.
És a srác, hogy vágyait kövesse,
Elment tőlem, nem volt irgalom.
Jó apám is elment messze-messze,
Nem maradt más, csak egy sírhalom.
Én azóta a temetőt járom:
Mit ér az élet, minden elhagyott!
Százszor visszasírom azt a férfit,
Aki sírt, de nem panaszkodott.
Szövegíró, zeneszerző: Seress Rezső
Átírta: Zs. A.
Ráadás (ismeretlen női szerzőtől):
- Galambszívet örököltem…
Galambszívet örököltem az édesapámtól,
A népdalos nótás kedvet az édesanyámtól.
Ők neveltek, tanítottak minden szépre, jóra,
Fehér lelkű kis galambom szerelemre, csókra.
Megbecsülöm édesanyám, apám örökségét,
Szívem mélyén őrizgetem szerelmem hűségét.
Az én édes kicsi párom hasonlít apámra,
Én pedig a nótás kedvű édes jó anyámra.
- Kimegyek a doberdói…
Kimegyek a doberdói nagy rétre,
Feltekintek a csillagos nagy égre.
Csillagos ég, merre van a magyar hazám,
Merre sirat engem az édesapám.
Édesapám, hol fogok én meghalni,
Hol fog az én piros vérem kifolyni.
Doberdónak közepében lesz a sírom,
Édesapám, arra kérem, ne sírjon.
