Még mindig kétszer annyiba kerül a beugró a férfiaknak, mint a nőknek?

Legújabban a Kolozsvár főterén nemrég nyílt Rhédey vendéglő alagsorában ismétlődött meg a Doboz-jelenség: olcsóbban juthatnak be a nők a Rhédey kávézó alagsorában nyílt szórakozóhelyi bulikra, mint a férfiak. (Sejtem ugyan, hogy nem ez az egyetlen példa Kolozsváron, de most frissiben éppen ezzel szembesültem.) Itt egy nőnek a belépti díj 10 lej, míg egy férfinak ennek dupláját kellett kifizetnie.

Az eset kapcsán azonnal a Doboz szórakozóhely jutott az eszembe: hogy ez a megkülönböztetés mennyire diszkrimináló, mennyire megalázó, vagy hogy leredukálható-e egy sima marketingfogásra, már lezongorázták négy évvel ezelőtt a Budapest központjában levő bulihely esetében. Nem tanult senki semmit, vagy a kollektív memória annyira rövid, mint egy aranyhalé, vagy csak a botrány szele azóta sem ért el Kolozsvárig. Vagy az ittenieket még mindig nem érdekli a tanulság? Vagy csak nem ér annyit ez az egész egyenlősdi?

Érdekes, hogy a társaságban akadtak olyanok, akik szerint nem kellett volna ezen felháborodni. Az első érv, amit megkaptam, hogy felfújom az ügyet, hiszen ez puszta marketingfogás. De ha még csak ekként is értékeljük, ebben az esetben is a diszkriminációmentesség elvének kellene érvényesülnie, hiszen a kávézó egy üzlet, amely termékeket és szolgáltatásokat árul. A diszkriminációellenes törvény és az Alkotmány rendelkezései általánosak, a diszkriminációmentesség, az egyenlő bánásmód elvét követik, és a rendelkezései alól az üzleti szféra sem képezhet kivételt.

A 2013-ban módosított 137/2000-es diszkriminációellenes sürgősségi kormányrendelet második szakaszának első bekezdése rassz, nemzetiség, etnikum, nyelv, vallás, társadalmi osztály, meggyőződés, nem, szexuális orientáció, kor, fogyatékosság, krónikus betegség, HIV-fertőzöttség, hátrányos helyzet, vagy egyéb kritérium alapján történő megkülönböztetést, kirekesztést, restrikciót vagy valaki rovására előnyben részesítést diszkriminációnak minősít.

A második szakasz negyedik bekezdés szerint amennyiben nem büntetőjogi ügy, bírsággal sújtható minden olyan aktív vagy passzív magatartás, amelynek hatására egy személyt, emberek egy csoportját vagy egy közösséget hátrányos megkülönböztetés, lekicsinylés, igazságtalan bánásmód vagy éppen indokolatlan előny éri egy másik személlyel, csoporttal vagy közösséggel szemben.

Magyarán: nem szabhatnak más árakat nem alapján történő megkülönböztetés eredményeként. És egy csoportot, jelen esetben a nőket, nem különböztethetik meg indokolatlanul egy másik csoporttal szemben – jelen esetben a férfiak csoportjával szemben. És akkor még nem hoztam fel az Alkotmány 16. szakaszának 1. bekezdését, ami ugyancsak tiltja a diszkrimináció minden formáját.

Azonban ez a történet nemcsak jogi aggályokat vet fel, hanem morálisan is bőven kifogásolható. Ha egyáltalán lehet ezt rangsorolni, a legnagyobb probléma a nők eltárgyiasítsa, akiket az ingyenes vagy olcsóbb belépővel “férficsapdává” degradál a szórakozóhely, hogy végül is majd általuk jusson nagyobb profithoz. Ezzel párhuzamosan, ugyebár, a férfiakból sem néz ki túl egészséges hozzáállást ehhez a kérdéshez. Így nézne ki egy teljesen vállalható marketingfogás?

Ugyanakkor ez a kettős árazás valahol azt is sugallja, hogy a nőnek kevesebb a pénze, így ő az, akit folyton “meg kell hívni”. Egyébként abban sajnos nincs is tévedés, hogy a bérszakadék még mindig nem megoldott probléma Romániában sem, azonban nyilvánvaló, hogy ezt nem így kell kezelni, hanem a bérszakadék bezárásával. Azzal, ha egyenlő munkáért egyenlő bért kap mindenki, tekintet nélkül arra, hogy az illető nő vagy férfi.

A Doboz-ügyben is voltak bőven olyan hangok a nők táborában is, akik nehezményezték az ingyen buli elleni „támadását”. Azonban jobb lenne nekik is kitenni a hűtőszekrényre, emlékeztetőként: nincs olyan, hogy “ingyen ebéd”. Legalábbis nem a kapitalizmusban, társadalmi szinten pedig nem aspirálhatunk a nemek közötti egyenlőség felé akkor, ha nem szólalunk fel ezek ellen a kompenzáció-ízű kedvezmények ellen is.

Utószó: Magyarországon a Doboz-ügy az Alkotmánybíróság elé kerül, amelynek döntése az volt, hogy a nők ingyen belépője diszkriminatív, és a társadalmilag káros nemi sztereotípiák megerősítése. A kolozsvári eset kapcsán megkerestük az Országos Diszkriminációellenes Tanácsot is, Asztalos Csaba pedig választ ígért az ügyben.

Comments