Médeius monológja

„Nincs még egy eleven és eszes lény, amelyiknek

olyan rossz sorsa lenne, mint nekünk,

férfiaknak! Előbb feleséget kell hogy szereznünk,

tenger pénzért, aki – s ez a nagyobb baj!

ettől fogva úr a testünk fölött!

Egész sorsunk ettől függ: hogy vajon

jó feleséget kapunk-e, vagy rosszat?

A válás szégyen a férfira, s még a szobánkba

bezárkózni feleségünk elől sincs jogunk.

Mindent, amit legénykorunkban szerettünk,

el kell felejtenünk, másként kell élnünk,

más szokások és törvények szerint.

Pedig otthon egy fiúnak sem tanítják,

hogyan járjon a felesége kedvében – valósággal

jóssá kell lennünk, hogy eltaláljuk.

Hogyha mégis sikerül, ha a feleségünk

elégedett, és nem érezteti velünk, hogy

nehezen viseli a házasság igáját,

– úgy irigylésre méltó az életünk! Ha nem,

úgy jobb volna meghalni.

Könnyű a nőknek! Ha nekik elegük van

az otthonukból, fogják magukat

és elmennek: mindig akad barát vagy

ismerős, aki vigasztalja őket!

De mi – nekünk nincs másunk rajtuk kívül!

(…)

Hisz tudjátok, mi, férfiak, milyen gyávák vagyunk

különben: a harcot látni se bírjuk,

de ha mint férfit, mint férjet bántanak meg

minket – nincs nálunk irgalmatlanabb!”

 

 

(Euripidész Médeiája, ill. Rakovszky Zsuzsa fordítása nyomán átcserélte Zsigmond Andrea)

 

Comments