Kislányoktól rettegnek a tökös férfiak? A Wall Street bikájának esete a lányszoborral

A nemzetközi nőnap előestéjén csípőre tett kezű kislány tűnt fel a híres Wall Street-i bikaszobor előtt. Szintén szoborformában. Kristen Visbal a “Fearless Girl”, avagy a rettenthetetlen lány című szoborral szándéka szerint azt üzeni, hogy a pénzügyi világban még mindig kevés a nő, s egyúttal a bérszakadékra is fel akarta hívni a figyelmet.

Mégis ez lett az utóbbi évek legvitatottabb művészeti aktusa, ahogy a The Guardian fogalmaz. A bika megalkotója, Arturo Di Modica perelni is fog, hogy a lányszobrot távolítsák el, mert sérti az ő alkotását. Elvileg 2018 februárjáig kapott engedélyt a szobor, de nem egészen egy év is lerövidülhet, ha pert nyer.

A vita művészeti síkon persze az értelmezéseken múlik, és szintén a linkelt Guardianos cikkben is látszik, hogy hányféle értelmezés lehetséges, az általános feminista szimbólumtól a fiatal lányok és nők önbizalmának megerősítéséig. Én is megpróbálkozom eggyel: bár a bika majdnem harminc éve a gazdasági negyed, “az agresszív pénzügyi optimizmus” szimbóluma, számomra csak most vált azzá, és lehet, vannak olyanok rajtam kívül is, akiknek a retinájába így égett bele igazán, az előtte álló leánykával együtt. Nem mintha nem láttam volna még, természetesen ismertem, de a vonásai, a testtartása, az egész mondanivalója valahogy így lett kerek. Talán túlzás, de megkockáztatom: önmagában soha többé nem lesz jelentősége, mindig csak valamihez képest, a lánykához, annak hiányához, vagy ha másvalaki egyebet talál ki elé, akkor meg ahhoz képest. Lehet, ez fáj az alkotónak is.

Di Modica ugyanis foggal-körömmel ragaszkodik a saját verziójához, éspedig, hogy ő az erő, és nem valamiféle legyőzni való akadály szimbólumaként alkotta meg a bikát, az ügyvédek pedig azzal érvelnek, hogy a bika sosem “akart eltiporni egy gyermeket”. Ez már nevetséges lenne, ha nem lenne szomorú: művész létére éppen hogy el kellene fogadnia, sőt, akár örülnie annak, hogy alkotásának értelmét, intencióját továbbviszik. Még az is lehet, hogy így “pozitívabb”: az a nyers erő, kegyetlen, mindenáron való felemelkedés (és férfiasság! a bikának hatalmas tökei vannak, amelyeket rendszeresen kifényesítenek!) amit az 1987-es tőzsdei összeomlásból való kilábaláskor jelentett, már nem olyan félelmetes, hanem ellen lehet neki állni. De hát ez is csak egy értelmezés.

Az meg persze már túl magas labda lenne, hogy megint az erős, tökös, hatalommal bíró férfi félti a művészetét s a hírnevét egy rövid szoknyás, lábát megvető, csípőre tett kezű kislánytól.

Comments