Egy volt kollégánknak köszönhetően szerkesztőségünkbe került pár lapszám a Dolgozó Nő havilapból. Az 1989-es események 30 éves évfordulójának munkaünnepén arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen fogódzókat kaphatott a munkásélet és a szórakozás balanszírozásához az a romániai nő, aki megrendelte a magazint. Egy szeptemberi és egy novemberi lapot sikerült végigpásztázni annak érdekében, hogy egy kicsit mi is belekóstoljunk az 1989-ben élő és dolgozó nőnek szánt folyóiratkultúrába. Megnézzük, hogy milyen tematikus cikkek jelentek meg, mennyi volt a kormánypropaganda és hogy találunk-e esetleg valami időtálló, kreatív, követenedő szakmai bravúrt.
Ha leültünk egy gőzölgő teával vagy kávéval karosszékünkbe, és végre kezünkbe vettük a Dolgozó Nő legújabb (ez esetben 1989-es novemberi) lapszámát, ez a látvány fogad. A “Dolgozó Nő” által jegyzett szerkesztői köszöntő a hazát, a pártot és a kommunizmust dicsőíti általában, és pontosan beszámolót ad arról, hogy milyen sikereket tudhat maga mögött a nemzet, a nép az elmúlt egy hónapra nézve. A szeptemberi számban, az iskolakezdés apropóján még egész motiváló lehet ez, egy idő után elcsépeltté válik. Mégis mennyit teljesíthet egy ország egy hónap alatt? Szeptemberben arról olvashatunk, hogy “gabonatermésünk az egyik legjobb volt az idén” és a “tanulni vágyóké a jövő”, de arról is esik szó, hogy “hazánk a világ minden táján nagy tekintélynek örvend”, és hogy Ceauşescu 1944-ben “első ízben tár[t]a fel az igazi szabadság és függetlenség útját”.Az a helyzet, hogy az ország valóban nagyon jól teljesít – a magazin első lapjain biztosan. Nemcsak a munkakedv, de az általános szabadság és függetlenség is emeli a romániaiak hangulatát.Elena Ceauşescu mint követendő példa: egyrészt azért, mert szívén viseli a nép, az ország, a párt, a kommunizmus, stb. sorsát, másrészt mert “magas nemzetközi tekintélytől övezett” tudása van. Elena főként a tudományos életben elért eredményeivel vívja ki magának a dolgozó nő tiszteletét. Bekapcsolódik a nemzetközi trendekbe, jelen van a szakmai életben. Szerencsés az ország, hogy női mintát is kap.A lap rendszeresen lehozza az Országos Nőtanács közleményeit, amelyek alapján úgy tűnik, hogy a párt számára kifejezetten fontos a romániai nők boldogsága. Kötelező megjegyezni, hogy a Romániában napi 8-10 órás munka mellett a nők a család és az otthon szolgálatában is állnak. A lapszámokban erőteljesen jelen van a “sokgyermekes dolgozó nő” ideálja, aki nemcsak munkahelyén élmunkás, de gyerekeit is örömmel, fáradhatatlanul neveli – a család az ország mikrokozmosza, ahol béke uralkodik és harmónia.
Nemcsak a jelen derűs, de a jövő is narancs: mi értelme a munkának, ha nem kecsegtet édes gyümölcse? Több helyen is olvashatunk a jelenlegi ötéves és az újabb ötéves tervekről, sőt egészen 2010-ig elmenő pártprogramról is. Azt nem sikerült kideríteni, hogy az új milleniumra pontosan mit találtak ki a vezetők…Következzen pár lazább oldal. Sorrendben ezek a lap végén vannak, de most megpróbáljuk gyorsan kiüríteni a fejünket.
Az anyanyelvi/nyelvápoló rovat egész hasznosnak tűnik, bár a példaként bemutatott beszédhelyzet enyhén hihetetlen/morbid.Színházról, táncról is olvashatunk. A Cacoveanu-előadás rendezőjét nem sikerült kiderítenem, de a szöveg alján sem Bocsárdi László neve, sem a Figura társulaté nem kerül leírásra. De legalább megemlítik, hogy valami korszerű történt Gyergyóban, azaz Gheorgheni-ben.Teret kapnak a művészetek és művészek is. Színész- és táncosportét is találunk a Dolgozó Nőben, ami azért jó ötlet, mert valahogy közösségibbé teszi a kultúrát, felmutatja az értékeket, de nem a sztárolás, hanem a szakmai elkötelezettség felől közelít. Ez megfontolandó.Ez a Kalotaszegről és Péntek Ágnes diáklányról szóló cikk az egyetlen, amelyben magyarul olvasható a településnév. Poszt-89-es szülöttként, bevallom, vicces volt a cluj-napoca-i iskolákról, az odorhei-i művelődésről és a Mureş Megyei Könyvtárról olvasni. Vajon akkoriban mennyi esélye lett volna a többnyelvűségért küzdő aktivistáknak?Kanyarodjunk egy kicsit vissza a nőkérdéshez. A lapszámokban a kötelező pártpropaganda után egyből a női munkásokat bemutató blokk következik: ebben a részben általában olyan nőkről olvashatunk, akik valamilyen módon kiemelkednek szakmájukban ÉS családi életet is élnek. Nehezen találjuk meg az egyedülálló dolgozó nő típusát a lapban. A képen épp vasmunkásokat látunk, akik egy klasszikusan férfiasnak számító területen helyezkedtek el és remekelnek. A cikk célja, hogy megmutassa: a nemi különbözőség nem jelenthet kifogást a dolgozni vágyóknak. Aki elhivatott, nőként is lehet bányász, öntész, akármi. Sőt: szépsége sem sérül – arról is olvasunk, hogy a vasmunkásnőknek alkalma nyílik munka után zuhanyozni, és valamennyien igényt tartanak a kozmetikus és a fodrász szolgáltatásaira. Teljes életet élnek: nőként és munkásként is megtalálták helyüket. A cikkben az egyik megszólaló kicsit visszahúzza a nagy lelkesedést és a nehézségekről is ejt pár szót, de alapvetően derűs és virágos a gyárban a hangulat.Számos cikk foglalkozik a családdal és a gyermekvállalás fontosságával. Idilli, enyhén negédes és olykor teljesen megható rövid írásokat találunk a családi lét örömeiről és kihívásairól. Számomra meglepő, hogy ezek a fiatal nők ilyen hamar megtanultak feleségnek, anyának és dolgozó nőnek lenni. A sorokat olvasva látszik, hogy minden flottul megy, a nézeteltéréseket elsimítja a szeretet és az összetartozás. Nem lehet belekötni a fiatal kommunista családi körbe.Egyszerűen tökéletes.Nőktől függetlenül: talán a legjobb cikk, amit a két lapszámban találtam. Úgy tűnik, harminc éve is sokan tudták már, hogy a fenntarthatatlan életmód globális klímacsődhöz vezet. Érdemes megfontolni…Az “orvos felel” rovat is hasznos, és inkább a megelőzésre fekteti a hangsúlyt ahelyett, hogy a hipochondriát aktiválná az olvasóban. A rendszeres fogmosás, fogápolás, és az alkohol női szervezetre tett hatása kerül terítékre ebben a lapszámban, de a szeptemberiben a szexuálitásról is megjelenik egy egészen korrekt cikk. Abból többek között azt is megtudhatjuk, hogy a házasság a női frigiditás miatt mehet csődbe, az elhidegülést azonban a férfi okozza, aki képtelen fel- és megismerni felesége érzékiségét. Szóval így!Bele is remegett a kezem, amikor azt olvastam, hogy a tanácsadó Fannihoz forduló férfi nősülése sajnos zátonyra szaladt. Ez a rovat azért vicces, mert teljesen informális, mintha véletlenül kikerülte volna a cenzúra vagy a szerkesztő figyelmét. Sehogy sem illeszkedik a lap több cikkéhez, és pont ettől zseniális. Fanni amúgy eléggé személyes perspektívából közelít a dolgokhoz és az sem biztos, hogy van megfelelő, elegendő tapasztalata a szívügyek intézéséhez. Fanni nem úszít, nem lázít, próbálja megmutatni a férfiak szemszögét is, és ettől szerethető lesz. Egy picit felszínes, amivel csak azt akarom mondani, hogy hosszasan olvastam volna még arról, hogy miért is érdektelen a srác, aki két lány között egyensúlyoz.A kedvencem: a barátság-posta! Kisiskolásként is a kedvencem volt, és ha ’89-ben tudtam volna írni (vagy éltem volna), biztos felkeresek egy kötőnőt vagy egy szabászt, hogy beszélgessünk. Számomra ez a legszimpatikusabb része a lapnak: a sok elvárás, követelés, tanács és kényszer mellett egy hely, ahol az olvasók kicsit egymásra hangolódhatnak – már amennyiben van merszük megtenni az első lépést, és felcímzik azt a borítékot. Emberi, kedves, nyitott – ez a barátság-posta. Szívesen újraindítanám.
Kellemes pihenést kívánunk minden 2019-es dolgozó nőnek!
