Let’s talk Prostitution. Műhelymunka-beszámoló a szexmunkások jogairól

Szerzőnk nemrég egy a szexmunkások jogairól szóló műhelymunkán vett rész. Jegyzetében az esemény forgatókönyvét vázolja. Dőlt betűkkel azokat a hozzászólásokat olvashatják, amelyek a foglalkozás során elhangzottak. Juhász-Boylan Kincső írása.

A COMMA egyesület Let’s talk Prostitution című rendezvényéről elsősorban fókusza miatt fontos beszélnünk, hiszen a prostitúció hazánkban is súlyos probléma, számos ember választja ezt az utat a mélyszegénység miatt; másodsorban azért, mert a COMMA megszokott rendezvény-forgatókönyveihez hasonlóan ez is közös beszélgetésről szólt, előbb kisebb, majd közös csoportban. A formátum azért felel meg az ilyen típusú beszélgetéseknek, mert résztvevőként újra meg újra rájössz ( kérdésfelvetéskor vagy érvek felállítása közben), hogy mennyire

kevés a hozzáférhető adat.

Beatrice Anne-Mary, a COMMA alapító tagja moderálja az estét, és az elején leszögezi, nem szeretne frontálisan, didaktikusan, vagy csak a számszerű tényekre koncentrálva beszélni a szexmunkáról, ahogy preskriptív sem akar lenni. Véleménye szerint azonban az lehet a legtisztességesebb, ha

a beszélgetés során a szexmunka és szexmunkások kifejezéseket használjuk.

Miért ne mondhatnánk prostituáltnak, ez így nem gondolatrendőrség-gyanús? Másrészt, tulajdonképpen tiszteletlen azzal szemben, aki saját magát prostituáltnak nevezi…

A prostituált szóhoz olyan kulturális csomagot” kapcsolunk, ami javarészt negatív.

Nem feltétlenül áll jogunkban tovább bántani valakit, aki már traumatizálva lehet.

A közösségi médiabeli gyűlöletbeszéd-megkötések nem mérgesítették el mégjobban a diszkurzust?

Nem feltétlenül a Facebook szigorításairól van szó. [Romániában] a hivatalos dokumentumok vagy a média is prostituáltakat emlegetnek, ami azért ellentmondásos, mert elméletileg ezek objektív szövegek kellene legyenek.

Ugyanakkor, a tartalmi jelentés és a szándékjelentés azért elég világosan behatárolható olyan, nagyobbrészt szubjektív megnyilvánulásokat továbbító platformok esetében, mint amilyen a Facebook.

Az első felvonásban a résztvevők három csoportra oszlanak, minden csoport egy fiktív országot képvisel. A csoportok

rövid leírást kapnak az országukban érvényes, prostitúcióra vonatkozó jogszabályokról.

Meg kell állapítaniuk ezen törvények pozitív és negatív hozadékait, és meg kell fogalmazniuk három olyan törvényjavaslatot, amely az adott helyzeten javítana.

A három kiosztott szöveg a következő:

  • A te országodban törvényellenes a prostitúció. A prostituáltat büntetik meg, amennyiben rajtakapják a rendőrök. Nincs ingyenes STD-szűrés, és az egészségügyi ellátás is pénzbe kerül, ha nem rendelkezel biztosítással. Prostituáltként a lehető legalacsonyabb nyugdíjban részesülsz. (Az est folyamán ezt, hibásan, a román rendszerre jellemző törvénykezésként lett elkönyvelve, Romániában azonban 2014 óta legális a szexmunka, a szervezett tevékenységek – bordályházak üzemeltetése vagy kerítőnek lenni – illegálisak.)

Az az első emlékem Romániáról, hogy a prostituáltak pár lépésre állnak a rendőröktől, mindenki végzi a dolgát. – És itt általában nem illegális szexuális szolgáltatásokért fizetni!

Én elsősorban úgy változtatnék a törvényen, és azt hiszem, tulajdonképpen ezt alkalmazzák is valamennyire, hogy csak akkor büntetném meg a prostituáltat, ha többször kapom rajta. – Együttérzésből vagy mismásolásból? – ha legalizálnák és szabályoznák, nem a rendőrség, hanem a pénzügy felelőssége lenne….

Tabutéma, és nem beszélünk róla. – Ha legalizálnánk is, nemcsak a társadalomban maradna meg a stigmatizáló magatartás, de intézményesen is.

Abból a szempontból magyarázható ez az intézkedés, hogy olyan országokban szokták alkalmazni, ahol nagyobb a bűnözési ráta, ahol a korrupció állandó probléma, így könnyebb körülhatárolni: nem kell problematizálni, ha valakiről kiderül, hogy köze volt prostitúcióhoz, elítélhető. – De tudod, hogy a legrosszabb tettek fölött így is elsiklik a törvénykezés…

  • A te országodban törvényellenes szexmunkáért fizetni. A vásárlót pénzbírsággal büntetik, amennyiben rajtakapják. A szexmunkások ingyenes egészségügyi ellátásban részesülnek, és ingyenes STD-szűréseken vehetnek részt. Nem fizetnek adót, és a munkanélküliekhez hasonló nyugdíjazásban részesülnek.

Nem pont ez az eljárás a skandináv országokban? – Tök fontosak lennének az adatok. – A svéd modellhez hasonlít leginkább, és pont a kereslet csökkenése hozott csökkenést a kínálatban is, nehezebb, és kevésbé kifizetődő lett nőket szexmunkára kényszeríteni.

Ez azt jelenti, hogy, ha egy nő… személy prostitúcióból él, akkor a férfit… a vásárlót fogják megbüntetni, amennyiben szexért fizet?

Egy negatív hozadéka az lehet ennek a törvénykezésnek, hogy eszközzé válhat zsaroláskor vagy befeketítéskor. Ugyanakkor, ha a férfiakat… – A vásárlókat… – …akik nagyobbrészt férfiak, ezért beszélhetünk férfiakról vs nőkről, nem fenyegeti bírság vagy ítélet, akkor merik értesíteni a hatóságokat az esetleges atrocitásokkor (fizikai erőszak, gyermekmunka, embercsempészet esetén). – Miért, azt nem mondhatod, hogy az egyik barátomtól tudom?” – Franciaországban is hasonló törvénykezést vezettek be, de az lett a következménye, hogy az ügyfelek, félelemből, olyan zónákban igénylik a szexmunkások szolgáltatásait, ahol a végrehajtói hatalom nem bír akkora erővel, így tulajdonképpen nagyobb veszélyben  vannak a szexmunkások.

Fontos észben tartani, hogy nem mindig kényszerhelyzetből lesz valaki szexmunkás. – Ha más lehetőségeik lennének, is ezt választanák? – Igen, szerintem egyesek igen. – Nagyon nehéz azt elfogadni, hogy ezt valaki választaná.

Az egyik javasolt törvény legyen azon munkák támogatása, amelyekhez nem kell képesítés. – A szociális háló erősítése. – Igen. Ha az állam támogatná ezeket az állásokat, akár a köz-, akár a magánszférában, kevesebben választanák a prostitúciót. – Minél könnyebb legyen kiszállni  ebből. – Ha akarsz, persze.

Amíg nem tekintik munkának, addig ugyanúgy megmarad a stigma, az előítélet. Megpróbálhatnánk minél inkább professzionalizálni. – De mindenképpen megmarad egyfajta előítélet, figyelembe kell vennünk, hogy van, aki soha, semmilyen helyzetben nem tudná ezt jóváhagyni. Én például soha nem tenném törvényessé. Van egy ilyen aspektusa is a társadalomnak, hogy túlexponáljuk a szexualitást, miközben mi magunk sem értjük a sajátunkat, és ez az üzletnek kedvez egyedül. – Az igazságos, hogy egy prostituált mondjuk egész életében dolgozott, és ugyanannyi nyugdíjat kap, mint egy munkanélküli? – Az igazságos, hogy ingyenes egészségügyi ellátásban részesül? Ugyanúgy, mint aki dolgozik?

  • A te országodban törvényesen lehetsz eszkort. Adót fizetsz, egészségügyi ellátásban részesülsz, STD-szűréseken vehetsz részt, és idős korodban nyugdíjazva leszel. A legtöbb eszkort azonban nem állampolgár, hanem szegényebb országokból származik.

Mi a helyzet a videochat-tel, a szexchat-tel? – Egyáltalán, mi a különbség egy eszkort és egy pros… szexmunkás között? – Sokszor átfedések vannak. – Eszkortnak nevezzük a kísérőlányokat. – A luxusnak számító lányokat. – Próbáljunk meg a fizikailag megnyilvánuló prostitúcióra gondolni, nagyon nehézen körülhatárolható, ami online folyik…

Egy negatív hozadéka lehet a törvénykezésnek, ha üzletként tekintünk erre: fontos, hogy a külsőd megfeleljen egy társadalmi ideálnak. – Szerinted van abszolút szépség? – Nem, de a versenyt nem hagyhatjuk figyelmen kívül.

Pozitív hozadéka az lehet, hogy megerősítené a nőket. Ők maguk dönthetnek a testük fölött.

Nagyon nehéz azt bizonyítani, hogy a szexuális szolgáltatásokat áruló személy, benne  akar-e lenni az üzletben vagy sem.

A bevándorlók vagy az embercsempészet áldozatai nem tudnak a hatóságokhoz folyamodni… – Vagy nem mernek… – …vagy nem mernek, mert nincsenek irataik – A nyelvtudás is gátolhatja őket ebben. – El is vehetik az irataidat. – De elfuthatsz, és segítséget kérhetsz. – Milyen nyelven? – És sokan nem ismerik a jogaikat. – Van, aki a személyi igazolványára vonatkozó törvényeket sem ismeri. – Az embercsempészet áldozatai borzalmas körülmények között élnek, alapvető higiéniai körülményekhez vagy egészségügyi ellátáshoz sincs mindig hozzáférésük… – És sokszor kábítószerezik őket.

A szexmunkások jórésze Romániából és Oroszországból származik. – Az embercsempészek, akik ellátják ezeket a bordélyakat, milyen nemzetiségűek?

Talán észrevettétek, hogy némiképp különböztek a megfogalmazások, és a szövegek szubjektív volta sem kerülhette el a figyelmeteket

-teszi hozzá Beatrice, miután a csoportok felolvasták a kapott szövegeket és megosztották gondolataikat.

Nehéz egy hasonló beszélgetést dokumentálni, mert nem tudod,

mikor kérdezhetsz valakit a forrásairól.

Ahogy fontosnak érzed, hogy rámutass arra, aki szakemberként kutatja a témát, fontos az is, hogy, aki szexmunkásként dolgozik, maga mondhassa ki azt, hogy ez a munkája, és végre nem revelációként, vallomásként vagy polgárpukkasztás céljából. Ehhez kellenek hasonló beszélgetések.

A beszélgetésnek a Youthink Hostel adott otthont, helyben is megvásárolhatóak voltak, de továbbra is kaphatóak a Sânziene-kerámiák, a bevételeket az Uşa Galbenă kezdeményezésre fordítják, amely a szexuális erőszakot elszenvedő nők támogatására jött létre.

Nyitókép: www.sexlawandpolicy.org

Comments