Egy 236 főből álló IT csoport tagjain mérték fel, hogy miért választ magának leggyakrabban férfi vezetőt egy munkaközösség, és miért alulreprezentáltak a nők vezetői pozíciók betöltésében.
Natalia Karelaia, a tanulmány készítője, a French Institut Européen d’Administration des Affaires (INSEAD) nevű üzleti főiskola társult oktatója szerint ahhoz, hogy a nők sikeresebbek legyenek, és közelebb kerüljenek a nemi egyenlőség megvalósításához, határozottabban meg kell mutatkozniuk női mivoltukban, és ezzel párhuzamosan magabiztosabbnak is kell lenniük, vagy legalábbis el kell érniük, hogy annak lássa őket a környezetük.
A kutatást során 236 magasan képzett, az IT szektorban dolgozó informatikusoktól begyűjtött adatok alapján elemezték a vezető kiválasztásában tett szokásokat. A résztvevőket arra kérték, hogy előbb értékeljék saját teljesítményüket, majd egymás munkahelyi produktivitását és eredményeit. A megkérdezettek csupán 5 százalékában töltöttek be nőként valamilyen vezetői munkakört, a csoport 236 tagjának pedig csak 23%-a volt nő.
A vezetők kiválasztását illetően a férfiak esetében – a kutatók szerint – egyértelmű párhuzam volt kimutatható a teljesítmény értékelése, a magabiztosság, valamint a kollégákkal való közös munka során kifejtett együttműködés terén, amiből bizonyos esetekben az is kiderült, hogy megfelelnek valamilyen vezetői funkció betöltésére.
A kutatásban részt vevő nők kapcsán a kiváló munkateljesítmény valamint a magabiztosság szintén kimutatható volt, azonban sok esetben hiányzott belőlük az a viselkedési forma, amellyel meg tudták volna győzni a munkahelyi közösséget vezetői képességükről. Ez pedig nem más, mint a gondoskodó, család orientálta beállítottság.– állítják a szakemberek.
A felmérés és az annak kapcsán elkészülő tanulmány következtetése kissé leegyszerűsíti a problémát, amely társadalmilag sokkal mélyebben gyökerezik, ugyanakkor azt is kiemeli, hogy ez csak egy bizonyos IT szakterületen dolgozó közösség szokásait vizsgálja. A feminizmus, a férfiak és a nők közötti egyenlőség kérdésének kapcsán szem előtt kell tartani, hogy a különböző társadalmi csoportokban a nők hátrányos megkülönböztetésének okai eltérőek.
Geambașu Réka, a BBTE Szociológia tanszékének oktatója a tanulmánnyal kapcsolatosan kifejtette, bár alapvetően országonként eltér a nőket érintő nemi megkülönböztetés társadalmi oka, ennek vannak közös pontjai.
Szerinte a probléma okai sokrétűek: a szocializációtól, a sztereotípiákon, a patriarchátuson keresztül az egyenlőtlen munkamegosztásig.
Már a nevelés során a szülők megtanítják lányaiknak, hogy eleve ne is törekedjenek a vezetői pozíciók megszerzésére. Magyarázatként vagy “maszkulin” típusú női vezetőket említenek, vagy azzal érvelnek, hogy a nők nem elég racionálisak, és hajlamosak érzelmi alapon dönteni.
“Nagy sztereotípiának tartom, hogy a nők gondoskodóbbak a férfiaknál. Ha feminista irányból közelítjük meg a témát, azt mondhatjuk, ha van is ilyen különbség, az jobbára egy tanult viselkedési forma. Ha egy női vezető túlságosan gondoskodó, akkor máris felhozzák ellene, hogy a családcentrikussága, vagy a gondoskodás iránti affinitása elvonja a figyelmét a racionális döntésekről, ergo nem eléggé megbízható vezető. Ha viszont nem eléggé gondoskodó, a tanulmány szerint hiányosság, legalábbis az említett IT szektorban dolgozók esetében”- fejtette ki a szociológus.
Geambașu Réka szerint az, hogy milyen legyen egy női felettes, számos esetben vita tárgyát képezi, de a férfi vezetőkről kevés szó esik. A Karelaia-tanulmányban megfogalmazottakat alapján a vezető pozíciókért folytatott versenyben a nők eleve hátrányos helyzetből indulnak, és az jelenthet előnyt számukra, ha a munkahelyen felvesznek egy gondoskodó attitűdöt, és figyelnek a munkatársak lelki világára.
“Ez csupán az egyik része a problémának és nem lehet végérvényes választ adni erre a kérdésre anélkül, hogy megnéznénk a tágabb társadalmi feltételrendszert és társadalmi struktúrát, amelyen belül a nők és férfiak versenyeznek a vezető pozíciókért”- fejtette ki Geambașu Réka.
Natalia Karelaia szerint az olyan foglalkozások területén, amelyeket a sztereotípiák alapján leginkább a férfiak töltenek be, nagyon távoli a nemek közötti egyenlőség megvalósulása. Sok esetben csak akkor ismerik el egy női alkalmazott szakmai teljesítményét, ha a munkahelyi környezete félretéve kettős mércét, nemsemlegesen viszonyul minden alkalmazotthoz.
Natalia Karelaia azt javasolja a nőknek, legyenek következetesek a velük szemben támasztott munkahelyi elvárások terén. Ha azt várják el tőlük, hogy segítőkészek és odaadóak legyenek, akkor az egyaránt vonatkozzon a férfiakra is. Ugyanakkor az állásinterjúk során támasztott követelményeknek is tükrözniük kell a gendersemlegességet. További jó tanács, hogy a munkahelyen időnként meg kell kérdőjelezni bizonyos dolgokat a meritokrácia jegyében. Persze a tanulmány nem vitatja azt sem, hogy a siker elérése érdekében a férfiaknak is meg kell dolgozniuk.
Ambrus István
