Egy svéd humorista még nyáron vetette fel, hogy az egyre eldurvuló szexuális zaklatások miatt egy férfimentes zenei fesztivált kellene szervezni. Tegnap kiderült, hogy össze is gyűlt az induláshoz szükséges tőke. A kezdeményezés kapcsán fontos kérdések is felmerülnek, a médiában mégis legfeljebb színes hírként kezelik. Labanino Rafael írása.

Ahogy arról a Transindex is hírt adott, a nemi erőszakok és zaklatások magas száma miatt nyáron megszüntetett Bravalla nevű svéd fesztivál utódjaként Emma Knyckare, svéd humorista férfimentes zenei fesztivál szervezésébe kezdett. Knyckare a Bravallán történteken felháborodva a Twitteren félig poénből vetette fel a férfimentes fesztivál ötletét még nyáron, de a kezdeményezés hamar komolyra fordult. Tegnap jelentették be, hogy a Kickstarteren 500 ezer svéd korona, vagyis 235 ezer lej gyűlt össze a rendezvényre, ami elég ahhoz, hogy valóban bele tudjanak fogni a megvalósításába. Svédországban tehát minden valószínűség szerint jövő nyáron lesz egy kizárólag női előadókkal, nőknek megtartott zenei fesztivál.

Sajnos tömeges szexuális zaklatásról, akár nemi erőszakról is szóló hírek szinte menetrendszerűvé váltak a tömegrendezvényekkel kapcsolatban. Ez persze mindössze annyit jelent, hogy a nők elleni erőszak az utóbbi évtizedben végre hírértékű vált, nem azt, hogy korábban nem történt ilyen. Emma Knyckare kezdeményezése nyáron és most is nagy média visszhangot élvezett. De a legtöbb cikk, ami egyáltalán túlment a hír egyszerű közlésén legfeljebb azt vetette fel, hogy egy ilyen esemény hátrányosan különböztetné-e meg a férfiakat. Szerintem ez egy kihagyott lehetőség, sokkal fontosabb kérdéseket lehetett volna (lehetne) megvitatni a svéd kezdeményezés kapcsán a nyilvánosságban.

Veszélyesek a nyilvános helyek a nők számára?

A véleményem szerint ez a legfontosabb kérdés talán az összes közül, és a válasz nem. A helyzet az, hogy a nőknek összehasonlíthatatlanabbul veszélyesebb otthon lenniük, mint nyilvános tereken.

Egy 2013-as, a párkapcsolati erőszakról készült globális kutatás, amely 66 országból használt adatokat, ahol a gyilkosságokról részletes adatok álltak rendelkezésre, azt találta, hogy az intim partnerük által megölt nők aránya hatszor magasabb volt, mint a férfiaké. A kutatók minden egyes országban úgy találták, hogy a nőket legnagyobb eséllyel a partnerük öli meg. A férfiak mindezzel együtt összességben sokkal nagyobb eséllyel lesznek gyilkosság áldozatai, mint a nők. De a férfiak túlnyomó többsége nem családon belüli erőszak áldozata lesz.

Az Egészségügyi Világszervezet jelentése szerint minden harmadik nő a világon már volt fizikai és/vagy szexuális erőszak áldozata, és az elkövető többségében az intim (férfi) partner. Világszerte a már valaha pártkapcsolatban élt nők majd’ harmada számol be arról, hogy elszenvedett fizikai és/vagy szexuális erőszakot a párkapcsolaton belül. A szexuális erőszak áldozatainak többségét nem idegenek támadják meg, hanem ismerőseik (ahogy azt például ez az amerikai kutatás is megerősítette).

Egy férfiak nélküli fesztivál biztonságosabb hely a nő számára?

A fent összefoglalt statisztikákat nem felejtve a válasz úgy vélem, hogy igen. Még akkor is, ha a nők korántsem immunisak az erőszakkal szemben. Nők is bántalmaznak gyerekeket, zaklatják egymást és még fizikai és szexuális erőszakot is elkövetnek egymás ellen, sőt még férfiakon is. Valójában a nők erőszakmentesnek tekintése, különösen a családon belül és mindenek előtt a gyerekek ellen, ami a legtöbb társadalomban tabu, ugyanabból a szexizmusból ered, ami elnyomja a nőket.

Mindennek ellenére a legtöbb erőszakos bűncselekmény – igazából akármilyen bűncselekmény – elkövetője férfi. A szexuális erőszak áldozatainak túlnyomó többsége nő és gyerek, az elkövetők pedig rendszerint felnőtt férfiak.

A férfimentes terek jelentik a megoldást?

Őszintén szólva, fogalmam sincs. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Emma Knyckare sosem állította, hogy egy férfimentes zenei fesztivál jelentené a megoldást a nők elleni erőszak problémájára. Ő csak egy olyan zenei fesztivált szeretne szervezni, ahol a nők jól érzik magukat erőszak és zaklatás nélkül, amely a testükre tett lekicsinylő megjegyzésektől, a szexuális tartalmú „beszólásokon” keresztül, a fogdosásig, érintésekig és nemi erőszakig terjed. Mégis, a kezdeményezése kapcsán felmerül ez a kérdés.

2016 márciusa óta egy német regionális vasúttársaság, a Mitteldeutsche Regionalbahn (MRB) női szekciókat biztosít a vonatain Lipcse és Chemnitz között. Japánban már évek óta közlekednek ilyen vasúti kocsik. Ahogy azonban ez az MRB kezdeményezéséről szóló cikk is mutatja, nem mindenki gondolja, hogy ez lenne a megoldás a nyilvános terekben (ez esetben vonatokon) történő szexuális zaklatásra. Vannak feministák, akik szerint a csak nőknek fenntartott terek ahelyett, hogy azonos hozzáférést biztosítanának a nők számára a közterekhez, megtagadják ezt tőlük. Továbbá, ahelyett, hogy megkérdőjeleznék a patriarchátus logikáját, alkalmazkodnak hozzá. Mert a csak nők számára fenntartott terek logikája a nyilvános terekben történő férfiuralom és erőszak elfogadását és megerősítését jelenti (és annak a nézetnek az elfogadását, hogy a férfiak „nem tudják visszafogni magukat”).

Mások azonban úgy érvelnek, hogy a csak nők számára fenntartott terek egy nagyon is közvetlen fenyegetésre jelentenek egy praktikus megoldást. A támogatók szerint, még akkor is, ha egyetértenek azzal, hogy a valós megoldás a teljes emancipáció lenne, a nőket és lányokat egyszerűen meg kell védeni, és a csak nők számára fenntartott terek egyszerűen ennek a célnak az eszközei.

„amíg MINDEN férfi megtanul viselkedni”

„tills ALLA män har lärt sig hur en beter sig” – írta Emma Knyckare az egész kezdeményezést elindító tweetjében. Mit értett ez alatt? Ahelyett, hogy férfiént azt kérdeznénk, hogy egy kizárólag női fesztivál hátrányosan megkülönbözteti-e a férfiakat, azt a kérdést kellene feltennünk, hogy minden férfi potenciális erőszaktevő-e? Azok vagyunk? Az a tény, hogy a nők és gyermekek elleni erőszakot többségében férfiak követik el, mindnyájunkat potenciális elkövetővé tesz?

Még ha a válaszunk nem – és semmi sem utal arra, hogy Emma Knyckare azt sugallta volna, hogy minden férfi erőszaktevő – nekünk férfiaknak (különösen a heteroszexuális, cis férfiaknak) mindenképpen érdemes önmagunkba néznünk. Még akkor is, ha sosem ütöttünk meg vagy zaklattunk nyíltan egy nőt sem, kiálltunk-e az ilyen viselkedés ellen? Bámulunk-e nőket az utcán vagy a munkahelyünkön? Mondtunk-e már valaha szexista megjegyzéseket nőkre? Ha hallottunk ilyet, tiltakoztunk-e?

És végül, de nem utolsó sorban: ki vehet részt egy férfimentes fesztiválon?

A kérdés feleslegesnek tűnhet, de a helyzet sokkal bonyolultabb annál, ahogy elsőre tűnik. Férfimentes fesztivált szervezni aligha valami forradalmi ötlet. A Michigan Womyn’s Music Festival-t (MWMF) például minden évben megrendezték 1976 és 2015 között. Érdekes módon a hátrányos megkülönböztetés az MWMF-fel kapcsolatban nem a férfiak kitiltásával, hanem a „womyn-born-women”, vagyis a csak született nőket beengedő szabállyal kapcsolatban merült fel. Ez azt jelentette, hogy transznők sem léphettek be a fesztivál területére.

Az MWMF sokkal több volt egy egyszerű zenei fesztiválnál, a zenei program igazából másodlagos volt. A fesztivál egyértelműen egy „queer” esemény volt, majdnem kizárólag leszbikusok vettek rajta részt. A transzeműek kizárása volt a legfőbb oka annak, hogy két évvel ezelőtt bezárt. Transznemű aktivisták évek óta a fesztivál mellett sátoroztak, és az utóbbi évtizedben egyre több zenész, művész nem vállalta a fellépést a rajongótáboruk nyomásának engedve.

Érdekes lenne tudni, hogy Emma Knyckare és szervezőtársai hogyan gondolkodnak erről a kérdésről. Az eredeti tweetjében a résztvevőkről annyit írt, hogy „icke män“ vagyis „nem férfi”, ami magában foglalhatja a transznőket is.

Comments