Madách Imelda műve, részlet:
(… Éva, ismét mint ifjú nő, még álomittasan kilép a gunyhóból s álmélkodva körülnéz. Ádám bent szunnyad. …)
…
ÉVA
Megállj! mi eszme villant meg fejemben –
Dacolhatok, Istennő, véled is.
Bár százszor mondja a sors: eddig élj,
Kikacagom, s ha tetszik, hát nem élek.
Nem egymagam vagyok még e világon?
Előttem e szirt, és alatta mély:
Egy ugrás, mint utolsó felvonás…
S azt mondom: vége a komédiának. –
(Éva a szirt felé halad, Ádám kilép az ajtón.)
…
ÁDÁM
Éva, miért lopóztál tőlem úgy el,
Utolsó csókod oly hideg vala,
S gond vagy harag van most is arcodon.
Úgy félek tőled…
ÉVA (továbbhaladva)
Mért is jársz utánam,
Mit leskelődöl lépteim után?
A női lénynek, e világ urának,
Más dolga is van, mint hiú enyelgés.
Férfi azt nem érti, s nyűgül van csupán.
(ellágyulva)
Mért nem szunyadtál még csak egy kicsinyt:
Nehezebb lesz most már az áldozat,
Mit a jövőnek hozni tartozom. –
ÁDÁM
Ha meghallgatsz, még könnyebb lesz talán,
Mert ami eddig kétséges vala,
Most biztosítva áll már: a jövő. –
ÉVA
Hogyan?
ÁDÁM
Tudom, fel fog mosolygni arcod,
Ha megsugom. De jőj hát közelebb:
Apának érzem, óh, Éva, magam.
ÉVA (térdre esve)
Uram, legyőztél. Ím, porban vagyok
Nélkűled, ellened hiába vívok:
Emelj vagy sújts, kitárom keblemet.
…
ISTENNŐ
Emelkedjél, Éva, ne légy levert,
Midőn látod, kegyembe veszlek újra.
…
ÉVA
Uram! rettentő látások gyötörtek,
És nem tudom, mi bennök a való.
Óh mondd, óh mondd, minő sors vár reám:
E szűkhatáru lét-e mindenem,
Melynek küzdése közt lelkem szürődik,
Mint bor, hogy végre, amidőn kitisztult,
A földre öntsd, és béigya porond? …
Van-é jutalma a nemes kebelnek,
Melyet kigúnyol vérhullásaért
A kislelkű tömeg? …
ISTENNŐ
Ne kérdd
Tovább a titkot, mit jótékonyan
Takart el istenkéz vágyó szemedtől. …
Ha látnád, a por lelkedet felissza:
Mi sarkantyúzna, nagy eszmék miatt,
Hogy a muló perc élvéről lemondj? …
Karod erős – szived emelkedett:
Végetlen a tér, mely munkára hív,
… S ha tettdús életed
Zajában elnémúl ez égi szó,
E gyönge férfi tisztább lelkűlete,
Az érdekek mocskától távolabb,
Meghallja azt, és szíverén keresztűl
Költészetté fog és dallá szürődni.
…
ÁDÁM
Ah, értem a dalt, hála Istenemnek!
ÉVA
Gyanítom én is, és fogom követni.
Csak az a vég! – csak azt tudnám feledni! –
ISTENNŐ
Mondottam, asszony: küzdj és bízva bízzál!
(meg)fordította: Zsigmond Andrea