Alexandra nem csak egy sorozatgyilkos áldozata

A szexista narratíva, miszerint a lányok, nők szajhák, vagy legalábbis tizenévesen minden gondolatuk a pasizás körül forog, ezért ennek fényében kell a viselkedésüket megítélni, teljesen elfogadott Romániában. Jánosi Dalma írása.

Szándékosan kerülni szoktam a sajtóban megjelenő ún. “rémhíreket”, melyekben balesetekről, gyilkosságokról számolnak be. Az elmúlt napokban kiderült kettős gyilkosság tragédiája azonban bepillantást engedett abba, hogy hogyan is működnek Romániában a hatóságok.

Szerdán, július 24-én eltűnt egy 15 éves lány Olt megyében, akinek egy nappal később sikerült háromszor is segítséget kérnie az 112-es segélyhívó számon. A segítség azonban nem érkezett meg.

Kizárólag a médiából tájékozódtam, a hírek kuszaságában már elejétől fogva látható volt számomra az, ahogy a hatóságok tehetetlenül, egymásra mutogatva próbálták elkendőzni az esetet.

A Különleges Távközlési Szolgálat (STS) a rendőrséget hibáztatta, a rendőrség az ügyészt, az ügyészek képviselete pedig az Alkotmánybíróságot.

A legelső hírekből az volt látható, hogy a Távközlési Szolgálatnak nem sikerült beazonosítania a pontos helyet, ahonnan a segélyhívás érkezett, csak a telefonszolgáltató által megadott információkat továbbította (itt láthatók térképen is a megadott keresési területek).

Az ügyészség egy alkotmánybírósági döntésre hivatkozott, ami ellehetetleníti a titkosszolgálattal (SRI) való együttműködést, ez utóbbinak állításuk szerint ugyanis lett volna megfelelő technikája a hívás pontos beazonosítására. Eszerint “a STS által megadott terület pár száz házra terjedt ki, mert ennyit tesz lehetővé az általa használt rendszer. Ez esetben nem használtuk a Titkosszolgálat (SRI) technikáját, mert ezek az Alkotmánybíróság döntését követően nem használhatók büntetőjogi eljárások során.” (Az ügyészség Facebook-oldaláról.)

Annak ellenére, hogy a STS és az Ügyészek Egyesülete (AMASP) az Alkotmánybírósági döntésre hivatkozik, emlékezzünk vissza, hogy 2014-ben a Nyugati-Kárpátokban történt repülőgép-szerencsétlenség esetén, amikor még nem létezett az említett Alkotmánybírósági döntés, a STS-nek akkor sem sikerült beazonosítani a lezuhant repülőgép pontos helyszínét.

A technika azonban létezik, sőt Románia Uniós forrásokat is nyert az AML (advanced mobile location) rendszer beépítésére, de a STS közleménye szerint, ahhoz, hogy alkalmazhassák is a már letesztelt rendszert, előbb törvénymódosításra lenne szükség.

A hatósági mulasztás egyértelmű. A segélyhívástól a helyszín megtalálásáig 18 óra 55 perc telt el. A helyszín azonosítását követően sem avatkoztak be a rendőrök, mert az ügyész reggel 6 órától engedélyezte a házkutatást. Így aztán megvárták a 6 órát. A hatályos jogszabályok szerint erre nem lett volna feltétlen szükség, hiszen a Bűntetőjogi Kódex 159. paragrafusának 14. bekezdése alapján, különleges esetekben parancs nélkül is megkezdhető a házkutatás, abban az esetben, ha feltételezhető, hogy a helyiségben olyan személy tartózkodik, akinek élete vagy testi épsége veszélyben van (b. pont). A rendőrök tehát az ügyész engedélye nélkül is megtehették volna a szükséges lépéseket. Ehhez azonban elsősorban talán hinniük kellett volna a lánynak.

A rendőrség első perctől nem vette azonban komolyan a szülőket. Az apát megfenyegette, hogy megfizetteti az eljárás okozta károkat vele, ha a lánya összeszűrte valakivel a levet. Ugyanezt a hozzáállást tanúsította a rendőrség áprilisban is, amikor a másik meggyilkolt lány eltűnését bejelentették a szülei. Akkor a szülőket azzal nyugtatták, hogy lányuk bizonyára megtalálta a hercegét.

A szexista narratíva, miszerint a lányok, nők szajhák, vagy legalábbis tizenévesen minden gondolatuknak a pasizás körül forog, ezért ennek fényében kell viselkedésüket megítélni, teljesen elfogadott Romániában.

Nem egyszer éppen politikus, egyházi vezető vagy jelen esetben a rendőrség szájából hangzik el hasonló, a nők mindent felülíró szajha mivoltára utaló tartalom. Nemrég a Bukaresti Egyetem ortodox teológiai intézetének egyik vezetője egyenesen azt állította, hogy ha egy megerőszakolt nő terhes marad az erőszakot követően, akkor élvezte az aktust, vasárnap pedig ugyanezzel a narratívával védekezett a sorozatgyilkos is, aki szerint a lányok önszántukból mentek hozzá, hogy szexuális kapcsolatot létesítsen velük.

A segélyhívást átvevő rendőrök sem viselkedtek másként. A lánynak háromszor is el kellett mondania, hogy megerőszakolták, fogva tartják, mire a válasz az volt, hogy ne foglalja le a telefonvonalat, mert mások is várakoznak, akiknek fogadni kell a hívását. A rendőr nem ellenőrizte le a telefonszámot, amiről a hívást kezdeményezték, pedig mint utólag kiderült, a lány nem a saját telefonjáról, hanem a gyilkos telefonjáról hívta őket. Ugyancsak nem ért rá a rendőr ellenőrizni, hogy mit értett a lány a “Bold” név alatt, amikor azt mondta, hogy Boldban tartják őt fogva. A legegyszerűbb, pár másodperc alatt elvégezhető google térképes keresés is rámutat arra, hogy a Bold egy negyed Caracal városában. A rendőrség azonban azt állítja, hogy a segélyhívó félrevezető információkat adott meg, félretájékoztatása révén nem sikerült gyorsabban elérni hozzá.

De miért kell egyáltalán stoppolni? Mielőtt elhinnénk a szexista narratívát, miszerint a lányok maguknak keresték a bajt, érdemes elgondolkodni a nemlétező közszállításról vagy a létező közszállítás minőségéről országos szinten. Az, hogy nem jön a busz, vagy nincs járat számos település mindennapos valósága 2019 Romániájában. Alapvető dolgokat nem tud az állam biztosítani. Amire eljutunk oda, hogy belássuk és tegyünk is valamit azért, hogy változtassunk, félő, hogy már nem lesz kivel, hiszen már most is átlagosan naponta 200 ember hagyja el az országot.

Végezetül pedig, ha a lánynak nem sikerül telefonálnia, mint ahogy az előző áldozatnak (vagy áldozatoknak) nem sikerült, akkor vajon hány lánynak kellett volna még meghalnia, ahhoz, hogy a rendőrség komolyan vegye a kétségbeesett szülőket?

Alexandra Măceșanu, a meggyilkolt lány, nem csak a gyilkos áldozata, hanem azé a rendszeré is, mely csendben elfogadja, sőt elvicceli a nők elleni erőszakot, elmaszatolja a családon belüli bántalmazást és ezzel intézményesíti a nők elleni diszkriminációt. Ez a fajta mentalitás pedig annyira mélyen gyökerezik a mindennapi társadalmi gyakorlatban, hogy az intézményi kultúra részévé válik, és első látásra észrevétlen marad. Hogy mennyire gyakori mégis, arról a statisztikák árulkodnak: Romániában 30 másodpercenként bántalmaznak egy nőt, tízből két nő élete folyamán valamilyen erőszakos cselekedet áldozata lesz, és minden ötödik nap egy nő életét veszti a bántalmazás, erőszakos cselekedetek következtében. Még ha nem is beszélünk eleget róla, időről időre a hasonló tragédiák előtérbe betekintést engednek abba, hogy a mélyen beivódott előítéletek hogyan csapódnak le a hatóságok gondolkodásában és tetteiben.

A lány ugyanakkor annak a velejéig korrupt rendszernek az áldozata is, amelyben a vezető pozíciók java részének megszerzéséhez megfelelő kapcsolatokra van szükség, nem pedig szakértelemre. Egy olyan rendszeré, amely ellenségként tekint az állampolgáraira, és amelyben a hatóságok tevékenysége kimerül abban, hogy minden legyen megfelelően lepapírozva, tartalomtól függetlenül, még akkor is, ha ez emberek életébe kerül.


A szerző pedagógus, szociológus.

 

Nyitókép: Digi24

Comments