A zsírpárnák normalizálása: rekord összegért kelt el a feminista festőművész alkotása

Október elején 12.4 millió dollárért kelt el a brit származású Jenny Saville Propped (Karózva, 1992) című önarcképe. Az olajfestmény a művésznőt ábrázolja, meztelenül, amint egy gerendán ülve letekint a nézőre. A képre egy francia feminista kritikus szavai vannak felkarcolva. A festőművész ezzel rekordot döntött: ekkora összegért eddig egyetlen kortárs női művész sem adott el munkát árverésen. Nézzük meg, mitől más a Saville-életmű.

Propped (1992)

Jenny Saville munkáiban a meztelen női test nem konvencionális formáiban jelenik meg. A javarészt túlsúlyos, de a szépségideáltól mindenképp elég távol eső alakok nyersességükben mutatkoznak meg, és a néző, ha képes túllendülni pillanatnyi megbotránkozásán, elvesztődhet a női test emberközeli ábrázolásának összetettségében és szépségében.

Prop (1993)

Gyűrődő zsírpárnák, vastagabbnál vastagabb combok, redős fenekek, tokák, lógó mellek és duzzadó hasak fogadják azt, aki a műalkotásokkal való találkozásban képes végigmérni mindazt, ami fölött a valóságban elsiklik vagy undorítónak titulálva egyenesen elvet. Saville képei ráadásul hatalmasak, vásznai általában 2-2.5 méter magasak és 1.5-2 méter hosszúak, de egyes munkái 3 méteresre is kiterjednek. Egy ilyen nagyságú obéz női testtel találkozni erős élmény lehet.

Closed Contact #10 (1995-1996)

Saville-t a hús érdekli, az emberi testet alakító, arányossá vagy groteszkké tevő, vonzó vagy taszító erővel bíró hús. A vastag rétegekben felvitt olaj nyers textúrája élővé teszi a képek alanyát. Az érintésnyire levő, különféle pózokból visszatekintő modellek szinte kérik, hogy vegyük szemügyre bőrüket és testüket, kiteszik magukat a tekintetünknek, ami nem szokta meg ezt a női testtípust.

Plan (1993)

A festőművész egy New York-i ösztöndíj alkalmával lehetőséget kapott, hogy munka közben megfigyeljen egy sebészt. Figyelemmel követte a testeket átformáló beavatkozásokat, de hullaházakban is járt, állatokat tanulmányozott, egymásba fonódó párokat, anyákat gyerekükkel, mindenféle nem szokványos, illetve nem-bináris testeket vizsgált.

Passage (2004)

Saville munkái rákérdeznek a szépség, vonzóság és normalitás társadalmi konvencióira, a reprezentáció perifériájára szorult női testek legitim voltára, a szépségipar és a plasztikai sebészet árnyoldalára is. A megelevenedő női testek ugyanakkor akaratlanul is felvetik a kérdést, hogy kulturálisan mit tartunk szépnek és ez hogyan változik időszakonként. A teltkarcsú vagy testes nők számos (antik) kultúrában a termékenység mint abszolút női szépségfok szimbólumai voltak. Az utóbbi években elkezdődött egyfajta nyitás a női testek diverzitásának ábrázolása felé. Apránként másféle alakok is helyet kapnak a kilencvenes évek eleje óta hódító heroin chic egészségtelen trendje mellett.

Self-portrait (1991)

Jenny Saville több munkája is megtekinthető ezen a linken.

Nyitókép: Fulcrum (1999)

Comments