A sorozat véget ér, a Csajok kirepülnek

A GIRLS első évadjának második részében Jessa, aki épp élete első abortuszára készül, teljesed kiakad és kifakad egy „női” tanácsadó könyv miatt: azt mondja Hannah-nak, hogy nem szereti, ha nők más nőknek mondják meg, hogy mit tegyenek, vagy hogyan, vagy mikor tegyék azt.

A Lena Dunham által kitalált és hat évadon át életben tartott sorozat, a GIRLS részről részre, sőt jelenetről jelenetre állította nézőit az ítélőbíró szerepébe: végtére is rajtunk, a mi elfogulatlanságunkon, ítélőképességünkön és értékrendünkön múlt, hogy ezek a csajok elrettentő példák, inspiráló mintanők, vagy csak kvázi-átlagos huszonévesek, akik a kortárs New York mélyvizében evickélnek, több-kevesebb sikerrel.

A GIRLS tudatos „provokáció”-jelenetei (nem tárgyiasított női test, a demitizált szex és szexualitás, a női misztikum fokozatos leépítése, a női barátság dinamikájának megmutatása, a mentális betegségek normalizálása, satöbbi) így hétről hétre azt tesztelték, hogy átmegyünk-e a Jessa-teszten: meg akarjuk-e mondani más nőknek (ha csak gondolatban is), hogy mikor-hogyan-mit tegyenek, vagy elfogadjuk, hogy mindenki a saját sorsának forgatókönyvfejlesztője.

Ennek értelmében a sorozat utolsó, hatodik szezonja olyan helyzetbe hozta a főhős Hannah Horvath-ot, amelyről nemcsak a mindentudó néző, de az összes őt körülvevő karakter is a lehető leghatározotabb véleménnyel állhatott elő: Hannah terhes lett egy alkalmi szeretőtől, és úgy döntött, megtartja a babát. Az a Hannah, aki túlsúlyos és obszesszív-kompulzív zavartól szenved (saját szavai), aki egyszerre imádja és utálja magát, egocentrikus, nárcisztikus, kényszeres hazudozó és így tovább és így tovább. Ráadásul feminista. Ráadásul egy író nő. És most ennek lesz gyereke…

Hannah Horvath az elmúlt években sokat fejlődött, viszont következetesen azt az érzést keltette, hogy a néző mégiscsak jobban tudja, hogy mit kéne Hannah-nak tennie a boldogság, a kiteljesedés és az önmegvalósítás érdekében. A hatodik évadban a gyerekvállalás olyan visszafordíthatatlan döntésként volt jelen, amelyhez a nézőnek csupán alkalmazkodni volt lehetősége, előítéletekkel teli, vagy azoktól mentesen.

A GIRLS mindvégig erőteljesen reflektált a feminizmus jelenlegi helyzetére, még akkor is, ha ez alapvetően egy fehér feminizmus volt. Itt fontosnak tartom megjegyezni azt, bár rengeteg támadás érte Dunham-et a nem reprezentatív feminizmusáért, hogy ha egy fehér nő beszélne a színesbőrű nők által megélt gender-problémákról, ugyanolyan problematikus lenne, hiszen specifikus problémákról az elszenvedők saját hangon kell megszólaljanak – ezt az űrt próbálja betölteni a Lenny (vagy Lenny Letter), a Dunham és Jenni Konner által indított feminista hírlevél. Ezért is volt meglepő, hogy a feminista önkeresés közepette a legtermészetesebb női feladathoz kellett felnőni: a terhességhez, illetve az anyasághoz.

Hannah-nak sok mindent lehetett megálmodni: hogy kibékül nagy szerelmével, Adam-mal, vagy legalább talál egy félig normális pasit, vagy összejön a baba apjával; hogy barátnőivel visszatalálnak egymáshoz és a Szex és New York fináléját idézően örvendeznek a női barátság édes örömének; hogy megír és kiad egy könyvet, azaz végre published author lesz; vagy hogy mindez egyszerre történik meg: szerelem, barátság, karrier. A fiatal feminista álma dióhéjban (vagy csak az enyém?).

Ehelyett a fináléban itt van ez a huszonhét éves nő, a szingli kismama, akinek babája nem akar szopni. Marnie, a BFF, a legjobb barátnő ismét az önfeláldozás vakvágányára térve próbálja segíteni Hannah-t a mindennapokban, de szíve mélyén és szobája sötétjében más életről fantáziál. Aztán megjelenik Hannah anyja, Loreen is, az anyaoroszlán, aki próbálja leültetni és helyretenni Hannah-t, tipikus szülői retorikával, de fáradozásaiért csak annyit kap, tipikus gyermeki retorikával, hogy az ő félresikerült házassága (Hannah apja meleg) Hannah minden boldogtalanságának az oka. A kép nem idilli, de a GIRLS világába pontosan beleillik. Mintha semmi sem változott volna. Hannah ugyanaz a felelőtlen, hárító méregzsák, aki mindig is volt. Pedig mostmár igazán ideje lenne felnőni.

Az sorozat záróepizódjában tehát Hannah-nak ismét egy férfival gyűlik meg a baja, egy férfi megy az idegeire, egy férfi utasítja vissza, csakhogy ez a férfi egyrészt egy miniférfi (alig pár hónapos), másrészt a fia. A kapocs örökké fog tartani. Pont ezért annyira frusztráló, hogy nem tud megteremtődni. Minél jobban próbálja Marnie nyugtatgatni, Hannah türelmetlen és irracionális, nem megy neki az anyaság, ahogy az íróság és a nőség és a felnőttség nem.

Az epizódcím, a Latching ebben az esetben is beszédes: a latch ige egyszerre jelent kilincsre zárást, bezárást, reteszelést, bezárkózást, becsukódást, a latch on (to something) vonzatos ige pedig bekapcsolódást, csatlakozást, tudatra ébredést, átvitt értelemben a latch pedig azt a pillanatot jelenti, amikor a kisbaba édesanyja mellbimbójához kapcsolódva szopni, enni, táplálkozni kezd. A címbeli folyamatos jelenidő az anya-gyermek kapcsolat időtlenségére, állandóságára, töretlenségére utal, ezáltal jelzi, hogy Hannah életében megszületett az a kapcsolat, amely mostantól a legállandóbb (lesz). Hannah mellei új fényben mutatkoznak ebben a részben, hiszen biológiai funkciójukat töltik be, vagy legalábbis próbálják betölteni. Az a fajta intimitás, ami a kisbaba és az anyja között van, annyira másmilyennek tűnik a sorozatban mindeddig ábrázolt intim helyzetekhez képest, hogy miután megtörténik a csatlakozás, a latching, snittváltás történik a végefőcímre, de halljuk még Hannah-t, ahogy dúdol egy dalt, amit nem kevéssel ezelőtt még kikapcsoltatott Marnie-val útban hazafelé.

A GIRLS utolsó előtti része, a Goodbye Tour volt a sorozat tényleges záróepizódja, amelyben a szereplők zöme, ha csak pár másodperc erejéig is, de elbúcsúzott a nézőktől. A Latching tehát inkább nyitóepizódként értelmezendő. A New York-i ködfátyol már felszívódott, a letisztult horizonton pedig kakás pelenkák, szüléstől fájó vagina és potenciális új szeretők vannak (Dunham mégsem tudta teljesen megúszni az elvárt hepiendet: az utolsó előtti részben Hannah megkap egy menő egyetemi állást, ez pedig amerikai akadémikusok szerint teljesen lehetetlen lenne a valóságban). Egy új kapcsolat kezdete, amihez a csaj szó már végképp nem talál, a girl, vagyis lány még annyira sem, de ugyanakkor az is biztos, hogy nem a szüléstől lesz a girl-ből woman.

A világ és a GIRLS nézőközönsége öt évet öregedett a sorozat végére, tőle függve vagy függetlenül. Hannah-t most hagyni kell, a kilincsre zárt szobájában. Mi pedig új horizontok felé nézhetünk, ahol ilyen vagy nem olyan csajok vannak.

Kovács Bea

 

Comments