A múlt héten jelent meg az Vidéki Csajok elnevezésű feminista blogon az a cikk, amelyben a szerző, Rutai Lili arról ír, hogy a budapesti hatóságokat látszólag nem zavarja az a fajta reklám, amely a női testet húsdarabként ábrázolja. A szóban forgó fotó egy ételszállító cég dubáján szerepel, egy spagettitésztába csavart, de amúgy meztelen nőt ábrázol, azzal a felirattal, hogy
“Alapanyagát minden nap ingyen szállítjuk”.
A cikk megemlíti, hogy a reklámot jelentették, ám a fővárosi bíróság nem talált benne kivetnivalót. A cikk ezt követően kitér a különféle szexista reklámok nő- és férfiábrázolásaira, amelyek többet között a nők munkavégzését és a férfiak lustaságát hirdetik, majd szó esik arról is, hogy Nagy-Britanniában milyen reklámszabályozások léptek érvénybe a nemi szerepek normalizálása érdekében.
A bejegyzésből inspirálódva arra gondoltam, hogy egy reggeli séta alkalmával megnézem,
hogy is állunk Kolozsvár belvárosában a reklámokkal.
Kíváncsi voltam, hogy milyen arcokkal és testekkel próbálnak eladni ezt-azt az óvárosban. A lehető legrosszabbra voltam felkészülve, ám kellemesen csalódtam: szinte alig találtam durván szexista plakátokat. Emellett viszont arra a megállapításra jutottam, hogy a “kincses város” főtere turkálóktól és húsboltoktól roskadozik. Bár azt eddig is tudtam, hogy a centrum legmenőbb befektetése a használtruha-bolt, a húsdarabként funkcionáló modellek helyett azonban valós húsdarabokba (oké, húsdarab fotókba) botlottam lépten-nyomon: oldalasok, hurkák, kolbászok, disznófősajt mindenütt, ha kell, ha nem. Ezen a ponton megkockáztatom, hogy
a kolozsvári cégtulajdonosok inkább húst akarnak árulni, mintsem “női hússal” eladni valami mást.
Az egymás után sorakozó, 90%-ban sülthúst kínáló gyorsétkezdék mintha szintén visszaigazolnák a feltevésem.
De pár érdekes, szolid és visszafogott női modelles reklámot csak sikerült találni. Ezekből következik egy rövid válogatás.